2017. július 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ne hagyd el jótevőd!

Kulcsige: Jón 2:9 „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.”

Válassz! Mindenkinek meg kell hoznia saját döntését: kész-e Krisztust szolgálni, vagy hagyja továbbmenni. Mindazt bálványnak kell nevezni, amire kész vagy Jézust lecserélni. A bálványokra (emberek, tárgyak, vágyak) áldozni kell. Ezeket válasszuk, vagy Krisztust, aki kész volt magát feláldozni és van hatalma a sátánnal szemben megoltalmazni?
Mennyi erőt, időt, pénzt fektetünk bele álmainkba és milyen keveset Urunk szolgálatába! Amikor semmiben nem vagyunk akadályoztatva könnyen válunk a kívánságok szolgájává. De vajon azért nyertünk irgalmat, hogy megvalósítsuk álmainkat? Hányszor kérdeztük meg: mit tervezett velünk, amiért megmentette életünk? Minden utálatos előtte, ami elválaszt tőle! Ő nyilvánvalóvá tette szíve szándékát, amikor érettünk keresztre adta egyszülött Fiát. Most nekünk kell döntenünk: készek vagyunk-e osztatlan szívvel neki szolgálni, vagy az engedetlenséget válasszuk, és hűtlenségünk következményét vállaljuk? A döntést neked kell meghoznod: bálványodat vagy Megmentődet választod!

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Beszélj Isten hűségéről!

Zsolt 40:7-11

Urunk tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Szövetsége és hűsége megmarad nemzedékről nemzedékre. Mi viszont változunk, felejtünk, torzulunk. Szívünk kihűl, lelkesedésünk megkopik. Hamar elfelejtjük a tegnapi szabadulást, gyógyulást, vagy éppen a múltba ragadva próbálunk a tegnapi mannából jóllakni. Szeretnénk figyelmet kérni újra Istentől, de Baál papjaihoz hasonlóan, oltárunkra, áldozatunkra, nem jön a mennyből tűz. Az ébredés tüzét nem tudjuk megvásárolni böjtjeinkkel és áldozatainkkal. Dávid király észrevette ezt, ezért a nyomorúság idején bizalommal az Úr jelenlétébe húzódott és várt. Hitte, hogy Isten cselekedni fog, és nem neki kell erre őt rávennie. Bízott Isten hűségében, hiszen szabadítására ő ígéretet tett a múltban. Isten szabadítása nem hűségünkre adott válasza, hanem az ő hűségének gyümölcse. Amikor ezt megértjük, bizonyságtételünk főszereplője többé már nem mi leszünk. Isten szentjei nem a mi lelki nagyságunkat, élményeinket fogják csodálni, hanem a szabadító Istent. Igazságát, hűségét, szabadítását és szeretetét átélve egy módon válaszolhatunk helyesen: „Itt vagyok, Uram, hogy akaratodat megtegyem.”

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?