– Mk 6:14-29
János, a bemerítő, a kiáltó hangja, Jézus előfutára és útkészítője volt, aki felől a zsidók különbözőképpen gondolkodtak. Jézus tettei hallatán Heródesben megszólalt lelkiismerete, aki azt hitte, hogy Jézus nem más, mint az a János, akit ő börtönbe vettetett és lefejeztetett. János nem félt megfeddeni a bűnt, illetve a bűnöst akkor sem, ha ez életébe került. Heródes mind emellett szent embernek tartotta, örömmel hallgatta, több dologban hallgatott is rá és oltalmazni próbálta. Élettársa, bűntársa ugyanakkor gyilkos terveket forralt János ellen és a kedvező pillanatra várt. Ez a történet arról beszél, hogy a bűn dédelgetése jellemtelenné tesz. Heródes, amellett, hogy testvére feleségével élt, mulatni szerető, a földi gyönyöröket kedvelő, meggondolatlan esküvel fogadkozó ember volt, akit bűnei olyasmire vittek, amit józan ésszel soha sem tett volna meg.
A szabadulás tudatával vagy lelkiismeret furdalással gondolsz múltad bűneire?
Ha szereted az igét, mi akadályoz abban, hogy mindenben rá hallgass?
Kiss Zoltán
Kísértés embertársaink által
– Neh 6:10-13
Nehémiás külső és belső ellenségtől körülvéve végezte nemes munkáját. Akárcsak Pál apostol, sok kísértés közt szolgált az Úrnak. (ApCsel 19:20; 2Kor 11:26). A nyílt gyalázkodókon kívül, sok tekintélyes gazdag zsidó honfitársa sem szívlelte buzgóságát, és alattomban sokan ellene dolgoztak. Ez esetben egy bizalmas barátja, akit jeles prófétának tartott, bizonyult megtévesztőnek. Ajánlatát mérlegelve, Nehémiás rájött, hogy tanácsa nem az Úrtól van! Milyen jó, hogy „nekünk kenetünk van a Szenttől, és mindent tudunk”, „a lelki ember mindent megítél”. Isten ad bölcsességet, bátorságot, békességet a helyes állásfoglaláshoz. Lelkével tanácsol bennünket. Olykor szeretettel, de határozottan kell visszautasítanunk legbizalmasabb társaink ajánlatait is. A kísértések alatt meneküljünk az Úrhoz! Tisztázd le újra magadban: ki embere vagy, kihez tartozol, kitől nyerted a megbízatást? Teljes bizodalmad legyen az Úrban, a magad értelmére ne támaszkodj! (Ézs 8:12-14). „Bármily nehéz még itt az út, Vállald a szent munkát, Míg a kereszt nem éri el Fényes diadalát!” (HH. 453.)
Borzási Sándor
