2017. július 21., péntek

DÉLELŐTT | 
A farizeus és a vámszedő imája

Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Az ÉN-nek hódolni nagyon kimerítő, bűzlő, visszataszító „istentisztelet.” Vannak, akik istentisztelet címén az énjüket tisztelik. Vérig sértődnek, ha nem méltatják az emberek érdemeiket, vagy ha valaki csak egy kicsit is negatívabban látja őket, mint ők saját magukat. Ezt elkerülendő, ha nem dicséri őket más, hát dicsérik ők saját magukat. A farizeus is ezt tette. A szíveket ismerő Isten elé jött, de nem neki, hanem magának imádkozott, felsorolva érdemeit, s elhallgatva szíve valós állapotát. Mi több, nem Isten igazságához hasonlította magát, hanem a vámszedő „bűnösségéhez”, akit Isten teljesen másképp lát, mint az emberek. A vámszedő imája csupán egyetlen, mély, összeroskadó alázatból fakadó egyszerű mondat. A mennyei értékelés viszont mindent felülír. Aki magát igaznak tartja, Isten csak megalázhatja. Aki magát megalázza, bűnösségét szívből elismeri, arra Isten Krisztus által igazként tekint. Hála Neki!
Miben nyilvánul meg gyakorlati megalázkodásod?
Hogyan tapasztaltad meg Isten felemelő kegyelmét?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Rá nem vethetsz kezet, sátán!

Jób 1:6-12

Sokfajta félelme van az embernek, ami kevésbé, vagy erőteljesebben befolyásolja az életünket. A gonosztól való félelem a hívőkre is hatással lehet. Pedig Jézus beszélt arról, hogy „nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van”. Igaz, azt sem hallgatta el, hogy amelyik szívben nem Ő az úr, az ki van szolgáltatva a gonosz hatalmának. Valójában nem az Úr dönti el, hogy kire nem vethet kezet a sátán, hanem mi döntjük el! Ha átadtad az életed irányítását az Úrnak, akkor nem vethet rád kezet, ha viszont még mindig te irányítod az életed, bár imaházba jársz, mégis ki vagy szolgáltatva neki. Két úrnak szolgálni nem lehet, mert az egyikről csak gondolom, hogy szolgálok neki is! Jób, nagyon következetes volt, mert nem fordult semmilyen körülmények között az ellen, akit szolgált. Bármit képes volt elszenvedni inkább, mint megtagadni Istenét. Ma gyakran elhagyják emberek az Urat, a közösséget, jobb anyagi lehetőségekért, vágyaik teljesüléséért, az emberek elismeréséért. Nekik van félni valójuk! Te tudod, hogy ki az ura életednek? Bebiztosítottad magad a sátánnal szemben? Ha nem, még ma tedd meg!

Tenkely Béla

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?