2017. december 2., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten szavának hatása

Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: Ézs 55:10-11 „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”

Az Úr őszinte keresése eléri célját! Még mindig megtalálható Ő. A gyermeki hitből fakadó segítségül hívása eléri célját! Még mindig közel van hozzánk Ő. Érdemes a bűnösnek az Úrhoz térni, érdemes az álnok gondolatokat feladni, mert az Úr irgalmaz az ilyen embereknek, és kész megbocsátani! Bizony, nagy különbség van az Úr látása, tervei, módszerei, lehetőségei és időzítései és a mieink között! Az ég és a föld távolságára vannak egymástól. Mi alulról szemléljük a valóságot, Ő pedig felülről. Mi keveset látunk, Ő mindent áttekint. Az Úr gondolatai és útjai átívelnek a legnagyobb akadályok, a legmélyebb szakadékok fölött is. Mindig oda érnek, ahová Ő akarja! Ez történik az Ő igéjével is. Aki értelmes és tájékozott, nem tagadja a család hatását az utódokra, az iskolák hatását a felnövő nemzedékekre, a média hatását az elért emberekre, az elvilágiasodás hatását a világtörténelemre, stb. Mégis, utoljára az derül ki, hogy Isten szavának hatása páratlan! A hiábavalóság vásárát egyszer majd összepakolják, mert nem lesz vevő. Eljön az idő, amikor az Isten igéje lesz a legértékesebb, legkeresettebb! Addig is, érdemes az igében hinni, annak engedelmeskedni, arra állni, azt hirdetni, mert eléri célját! Olykor rá kell várni, nem is keveset. A helyesen értelmezett, alkalmazott ige nem csal meg!

Mi mit gondolunk Isten igéjéről? Hogy bánunk azzal? Kinek a célját valósítja meg az ige?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Tökéletesen követte az Urat!

Igehely: Józs 14:6-15

A 85 éves Káleb pozitív példája éles ellentétben áll Efraim nemzetségének tunyaságával (Józs 17:14-18), mert ő kész menni egyedül Hebron ellen a harcba, az óriások és a vasszekerek ellen, miközben a soknépű Efraim nem vállalta a kihívást, mert félt az óriásoktól és a vasszekerektől! Káleb, a hit, az odaszánás, a bátorság, a vállalkozás és kezdeményezés pozitív példája, míg Efraim, a hitetlenség, a félelem, a megalkuvás és tétovázás negatív példája. Egyiknek az Úr kiterjeszti örökségét, míg a másik szűkölködik, mivel nem meri harcolni az Úr harcait.

Káleb tökéletesen követte az Urat, mert a többiekkel ellentétben „csitította a Mózessel szembeforduló népet” (4Móz 13:30). „Az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!” (4Móz 14:9) Íme, most eljött az ideje, hogy ez a hite cselekedetekben is nyilvánuljon meg. „Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon” (12. v.) Isten tőlünk is ilyen odaszánást kér. Nem elég, ha fél szívvel, fél erővel szolgájuk Őt! „Jézusért élek egészen…” (HH 353)

dr. Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.