d.e. Jézus közbenjárása – Lk 22:31-39
De én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! (Lk 22:32)
Igénkben figyelmeztetés van Péternek és a tanítványoknak, hogy próbák következnek, és meg lesznek rostálva. Engedi a Sátánnak, hogy rostálja őket, de imádkozik érettük, hogy ne fogyjon el a hitük.
Ez velünk is így van, vannak hitpróbáink, és bukásaink, de közbenjárónk is az Atyánál, aki meghallgat és kihoz minket a kemencékből. Jézus megért minket, mert Ő is volt megpróbáltatás között (28. v.), tud könyörülni azokon, akik hasonló helyzetben vannak. Itt, amikor a tanítványokat bíztatja, nem úgy mondja ezt, mint aki kívül marad az eseményeken, hanem úgy, mint akinek fel kell vennie a világ legnagyobb terhét.
Azért mondja ezt jelképesen: „akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának”, hogy figyelmeztesse a tanítványokat a helyzet komolyságára. Olyan közbenjárónk van, aki itt volt a földön, mint Isten, kísértve volt, de nem esett el, és most, a mennyben van, az Atya jobbján, hogy érettünk közbenjárjon. Lehet kérni tőle a meghallgatást és a megerősítést.
Van-e valami, amiért most kell közbenjárnod az Úr előtt? Ha próba és kudarc után vagy, mi lett veled? Elesve maradtál, vagy az Úr megerősíthetett, hogy felállj? (BLD)
d.u. Másokat is segítő helyreállás – Jel 3:1-3
Jézus Krisztus úgy szól a gyülekezethez, mint „akié Isten hét lelke” és a „hét csillag”. Mindkét megjelölés Krisztus isteni hatalmára és méltóságára utal. Jézus tudja, hogy a gyülekezet látszata és igazi valója éles ellentétben áll egymással. Kifelé élettel teltnek látszik, holott valójában halott. Az ige teremtő erővel hat a halott állapotra. Így hangzik a gyülekezet felé a parancs: „Ébredj fel és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak!”
Az éber vigyázás minden gyülekezetnek jellemzője kell legyen. Minden generáció, aki igazán Krisztust követte, várta is vissza Őt. Ez megakadályozta, hogy közömbös legyen. Ha ez a várakozás nincs a szívben, sok egyéb is hiányzik: a szeretet lobogása, az Úrért való munkálkodás. Vallásos élet és szórakozás van, de a missziótól lüktető élet nem tapasztalható.
Ebből akarja az Úr Jézus kimozdítani a szárdisziakat, de minket is! Emlékezz, hogyan kaptad a hitet, a szeretetet! Ehhez térj vissza! Minden szolgálatunknak arra kell irányulnia, hogy felkészítsük az embereket a Jézussal való találkozásra! Ezt szolgálatát úgy tudjuk végezni, ha mi a helyünkön vagyunk. Hogy ez mikor fog történni, nem mi döntjük el! (BLD)
