d.e. Indulatán uralkodó – Péld 16:1-33
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (Pél 16:32)
Mindannyian tapasztalhattuk, sajnos, hogy milyen az, amikor valaki hirtelen fellobban és heves érzelmi megnyilvánulást tanúsít. Az indulatosság jöhet haragból vagy éppen gyűlöletből. Ez az óemberi természetből adódik. A probléma azonban az, mikor az Isten gyermeke is indulatos és nem akar ebből a bűnből megtérni.
Ne felejtsd el, hogy a türelmetlenség és az indulatosság szétrombolja a jó emberi kapcsolatokat. Ezek a bűnök sok kárt okoztak Isten gyermekei között. Ne hagyd hát, hogy tovább éljenek benned ezek az utálatos bűnök.
„Az igazi jámborság nem tűr gonosz indulatot” (Spurgeon). Ha úgy érzed, hogy nincs elég türelmed, imádkozz türelemért. Kérd Isten Szent Lelkét, hogy munkálja benned a türelmet testvéreid felé. Ha pedig indulatos voltál testvéreiddel szemben, akkor ismerd be, és kérj tőlük bocsánatot. Továbbá kérd Isten gyógyító erejét, hogy te is tudj uralkodni indulatodon a Krisztus átformáló ereje által.
Mit tettél azután, miután valakivel szemben indulatos és türelmetlen voltál? (TR)
d.u. Méltatlan király – ApCsel 12:20-24
Vajon milyen lenne a mai gyülekezetek képe, ha továbbra is hasonlók történnének, mint Heródessel, vagy Anániással és Szafirával? Üresek lennének a templomok, mert mindenki félne az ÚRtól? Ki lenne lelkész, ha úgy kellene Isten színe elé állni, mint ahogy a főpapnak kellett, tudva, hogy Isten bármikor lesújthat rá a szent sátorban? No és mi hogyan élnénk a hitünket napról napra, tudva mindezt?
Persze azt mondjuk magunknak, hogy Isten már nem ilyen. Az Újszövetségben egy szerető Isten képe sejlik fel, aki kész volt a fiát adni értünk, nem pedig egy olyan haragvó Isten, aki végez velünk egy kis hiba esetén is. De várjunk csak… Heródes, Anániás, Szafira az Apostolok cselekedeteiben szerepelnek! Mindez Krisztus halála után történt!
Talán már gondolunk is valakire, akin igazságot tehetne az ÚR, de az igazság az, hogy mi is méltatlanok vagyunk. Nem érdemeljük meg kegyelmét, Tőle függünk. Emlékeznünk kell erre nap mint nap, és nem szabad elfelejtenünk, mennyire nem magától értetődő mindez.
„Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JSir 3:22-23) (BZ)
