d.e. Ábrahám a hegyen – 1Móz 22:9-18
Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. (1Móz 22:14)
Ma az ige által utunk a hegyre vezet. Követjük Ábrahám és fia nyomait. Nehéz ez az út, nem ismerik a végét, de van HIT. Ábrahám hitének utolsó tesztje előtt állunk.
Kevés embernek jutna eszébe, hogy Isten úgy tud használni valakit, ha először kipróbálja hitét. Legmagasabb szintű teszt: add a fiadat, az egyetlenedet!
Ennek a hegyvonulatnak egy másik színhelyén, a Golgota hegyén, 2000 esztendő múlva ismét egy Egyszülöttet áldoznak, de már akkor nincs, aki „megfogja” az Atya kezét. A Golgota hegyén Jézus Krisztus az egész emberiség elveszett sorsát látta és felvállalta. Isten szeretettesztje tökéletes: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1 Pét 2:24)
Megragadó, hogy Ábrahám előre meghirdeti a hely nevét „Isten gondoskodik”. Ma kérd Istent, tegyen alkalmassá, hogy életed, hited hiteles lehessen! Jusson eszedbe, hogy Neki élhetsz ma is, az Ő áldottja lehetsz! (TI)
d.u. Most azért menj! – 2Móz 3:1-15
Amy Carmichael szerint „Minden bokor ég, de csak a nyitott szeműek látnak a tűz mögé.” Nem a tűz a sokkoló Mózes számára, hanem a megszokott dolgok, a megsemmisülés elmaradása: hogy a bokor nem égett le. A tisztelet a saját magam állapotának felismeréséből fakad, viszonyítva az Isten szentségéhez.
Egy égő csipkebokor nem nagy értéket képvisel, de amikor a bokor közepébe Isten személye kerül, megváltozik a perspektíva. Eddig Mózes egy menekülő ember volt, pásztorrá változott „felszabadító”, egy megvetett királyfiból lett szolga. Az Istennel való találkozás új perspektívát ad, új látást kap, megváltozik az értékrend, hozzáállás, megváltozik az élete. A midiáni pásztorságra ítélt életből egy tejjel és mézzel folyó országra lett szánva.
Ma kérj Istentől nyitott szemet, láss a csoda mögé! Nemcsak ámuldozni kell a csoda láttán, hanem indulj, halld meg Isten megbízását! (TI)
