d.e. Hágár a pusztában – 1Móz 16
Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. (1Móz 16:13)
A zöld, üde kert teljes ellentéte a száraz, kopár, élettelen pusztaság. Ma reggel ilyen környezetben találjuk magunkat az ige által. Az „egyiptomi hozadék” egyik jogos következménye az elűzés, halálra ítélés állapota. A pusztában már nincs remény az életre, hacsak nem látja meg Isten az ember reménytelen sorsát.
Áldott egybeesés: Isten látja Hágárt és Hágár látja az Úr angyalát! „Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!” (Zsolt 69:33, Károli)
Ma reggel van üzenet a pusztaságban lévőknek: Valaki keresi a halálraítéltet is (6-7.v.), és mondanivalója van számára: „térj vissza és alázkodj meg!”(9. v.). A régi, egyiptomi életvitel összeférhetetlen az új élet standardjaival.
Talán elképzelhetetlen számodra, hogy Isten sok idő után áldást (kutat/vizet) fakasszon azon a helyen, ahol te régen találkoztál Vele. Tedd próbára ma Őt, igyekezz engedelmeskedni Neki, légy áldás mások számára te is! „Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!” (Zsolt 3:9) (TI)
d.u. Elizeus elhívása – 1Kir 19:19-21
Elizeus igen tehetős fiatalemberként van bemutatva. A 12 igavonó ökör, aztán az alkalmazottak (szolgák) száma, jelenléte ezt bizonyítja. Valószínű, hogy nála a döntések meghozatalának módja másabb, mint az átlagembereknél, a vállalkozói státusz nyomot hagy benne, megtanulhatta, hogy a kihívásokra, meghívásokra konkrétan kell válaszolni.
A döntés nem könnyű. Egyrészt itt van a tőke a vállalkozáshoz (ökrök, szerszámok), na meg a család!, másrészt ott van az elhívás (a tanítványság, Illés követésének lehetősége). Lk 9:61-62-ben egy hasonló eset kerül elénk, ott viszont kitűnik a „követő” alkalmatlansága, ott nincs meg az eltökéltség, a követési szándék az ifjú szívében. A követésre való hívás megválaszolásának halogatása veszélyes!
Talán ma is vannak olyanok, akik mérlegelik, hogy miről mondanak le, de kell egy határozott válasz. Pál apostol így vall magáról: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért”(Fil 3:7-8). (TI)
