d.e. Az Úr tanúskodik ellenetek – Mik 1:1-16
„Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából.” (Mik 1:2)
Mikeás Júdában prófétált Jótám, Akház és Ezékiás uralkodása idején. Próféciái leginkább Júdának szóltak, de meghirdette az északi királyság, Izrael, lakóinak fogságba hurcolását is.
Nemcsak Izrael (Samária), hanem Júda (Jeruzsálem) is elhagyta az Urat. A nép és vezetői bűneikkel át hágták a törvényt, megszegték az Istennel kötött szövetséget. Ugyanakkor eljártak az istentiszteletekre, imádkoztak, áldoztak, adakoztak. Változás azonban nem történt életükben, mert szívük már rég távol volt Istentől. E szörnyű állapotot mutatja be az Ézs 1:10-18.
Isten a vádló és a tanú egy személyben. Vádat emel és bizonyítékokat hoz fel népe ellen, mert Ő az, aki igazán ismeri a nép elveszett bűnös állapotát. Az Úr ítéletre indul népe ellen. Felhívja a népek figyelmét, hogy ha Isten népe ítélet alá esik, mennyivel inkább megtörténik ez azokkal, akik nem tartoznak népéhez. Az Úr mindig példaként mutatja be a zsidókkal való bánásmódját. Ez figyelmeztetés számunkra is. Péter azt, hogy az ítélet Isten házán kezdődik (1Pt 4:17), és tovább figyelmezetet a 2Pt 3:11-14-ben: „ ...milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”
Láthatjuk, hogy az Úr komolyan veszi a bűnt, nem kedves neki, ha népe bűnben él és tévelyeg, ráadásul képmutató módon el is rejti ezt egy hamis istentisztelet mögé. Ezért szól a felhívás felénk, hogy szentek legyünk (1Pt 1:15-16), szenteljük meg magunkat, szánjuk oda életünket Istennek, keresve az Ő akaratát, és aszerint élve (Róm 12:1-2).
Hozzuk életünket imádságban az Úr elé, ahogyan Dávid tette, és legyen az Ő imája a mi imánk (Zsolt 139:23-24).
Van-e az életedben olyan, ami nem kedves az Úrnak? Mit teszel, ha Isten rámutat bűneidre? Az istentiszteleten való részvételednek van-e hatása az életedre? (Incze Zoltán)
Imaáhítat: Könyörögjünk igaz testvéri közösségért! – Ef 2:13-17
Bibliaóra: Elhívatásunk az igazság megismerése – 2Pt 1:12-21
Aranymondás: 2Pt 1:16
d.u. Teljesített fogadás – 1Sám 1:21-2:11
Anna nagyon szeretett volna gyermeket, de sokáig válasz nélkül maradt a kérése. Egyik alkalommal, amikor férjével felmentek Silóba, hogy imádkozzanak és áldozzanak a Seregek Urának, ígéretet tett, hogy ha az Úr meghallgatja kérését, és gyermeket ad neki, akkor az Úrnak szenteli. Az Úr meghallgatta könyörgését, és hamarosan fiúgyermekkel ajándékozta meg. Nagy öröm lehetett Anna szívében! De ez az öröm egy pillanatra sem homályosította el Istennek tett ígéretét, hanem örömmel adta oda a fiát az Úr szolgálatára. Sőt, csodálatra méltó hálával a szívében tette ezt! Gyönyörű dicsőítő imát olvashatunk a második rész elején. Nincs itt helye kételkedésnek, tétovázásnak, okoskodásnak. Megtartja fogadását. Az Úr még három fiúval és két lánnyal ajándékozta meg aztán ezért a betartott ígéretéért. Az Úr soha nem marad adós.
Péter egyszer megkérdezte az Urat, hogy ők mit kapnak azért, mert mindenüket elhagyták. Az Úr százszoros áldást ígért azoknak, akik készek feláldozni érte mindent, és hűek maradnak hozzá.
Az ige figyelmeztet, hogy tartsuk meg fogadásainkat, adjuk meg az Úrnak, amit ígértünk (Zsolt 50:14).
Vizsgáljuk meg a szívünket, vajon nem tettünk-e valamilyen ígéretet vagy fogadást az Úrnak, amit elfelejtettünk megadni, megtenni?
De nemcsak az Úrnak tehetünk ígéretet, hanem embertársainknak is, és azokat ugyanúgy be kell tartanunk. Ha ígérünk valamit, tartsuk be, még akkor is, ha kárunk származik belőle. Az Úr Jézus fel is hívja figyelmünket, hogy az „igen” legyen igen, a „nem” pedig nem.
Micsoda áldás származott Anna engedelmességéből! Nemcsak egy fiú gyermeknek a születése, hanem egy olyan fiú, aki nagy prófétája lett a népnek. Nagy ajándék volt ez Isten népe számára egy olyan időben, amikor kezdtek eltávolodni az Úrtól, s már nem volt kijelentés. Isten ébredést és áldást készített. Az Úr iránti engedelmességünk nagy áldás lehet azok a családunk, a szomszédaink, a munkatársaink, a gyülekezetünk, vagy akár a nemzetünk számára.
Az Úr fel akar használni bennünket. Ő olyan férfiakat és asszonyokat keres, akiknek hitük van arra, hogy bízzanak benne, akik békességben, szelíden, türelmesen, és reménységgel a szívükben szolgálnak, akik mindennél fontosabbnak tartják az Úrnak tett ígéret megtartását, még akkor is, ha az sokba, vagy akár mindenbe belekerül. (Incze Zoltán)
