Június 2 – Csütörtök

d.e. Az atyai fenyítés előnyei – Zsid 12:4-11

Egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4:7)

Mennyei Atyánk szeretetét és törődését fiaival szemben úgy is megmutatja, hogy megfenyíti őket, amikor arra van szükség. A szülő nem akkor szereti igazán gyermekét, amikor utána enged, hanem amikor hibáira rámutat, és annak következményeivel szembesíti. Ezt teszi az Atya is fiaival, mert szereti őket, és mert nem mindegy számára, hogyan élik az életüket. Amikor fenyít minket, céllal teszi, hogy szentek legyünk, olyanok, mint Ő. Az Atya azt akarja, hogy szentek legyünk, és amikor olyan dolgokat engedünk meg az életünkben, amelyek szentségével nem egyeznek, akkor meg is fenyít bennünket.

A fenyítésnek nevelési célja van, és a mi érdekünkben történik. Többre akar vinni minket, előrehaladást akar eredményezni az életünkben, de ez csak akkor lehetséges, ha nem zúgolódunk ellene, hanem elfogadjuk. 

Hálát adtál Istennek, hogy törődik veled, és ezt fenyítés által is megmutatja, mert fia vagy? Amikor Isten megfenyít, nincs zúgolódás, harag a szívedben? Magadba szállsz, beismerve, hogy nem helyesen jártál el? (Raina Ottó)

 

d.u. Együtt a lelki szolgálatban – 1Pt 5:1-4

Péter apostol, akit Jézus Krisztus kiválasztott és elhívott a szolgálatra, bátorítja és tanácsolja a szolgatársait. Nem tekinti magát magasabb rangúnak, mint a többi presbiter, még ha emberileg lenne is mire hivatkozzon, hisz Jézus Krisztus személyesen választotta ki, és adott neki külön megbízást, amikor a feltámadás után külön megjelent neki és megbízta: „Legeltesd az én bárányaimat!... Őrizd az én juhaimat” (Jn 21:15-17).

Csapatmunkának mutatja be a lelki szolgálatot, fontosnak tartva társai munkáját is. Az Úr Pétertől kezdve sok testvért és testvérnőt bízott még meg szolgálattal Isten dicsőségére, és a mi lelkünk üdvére a tanítás, a zenei szolgálat, vagy más szolgálatok területén. A feladat mindenkire vár, csak legyünk készek a munka végzésére.

Nem akármilyen magatartással és lelkülettel lehet szolgálni az Úrnak. Alázattal és példát mutatva kell ezt tenni, tudva, hogy hervadhatatlan koszorú vár ránk, amikor a Főpásztor megjelenik.

Adjunk hálát, hogy az Úr ma is bátorít a lelki szolgálatban!
Valljuk meg, hogy nem mindig voltunk készek a szolgálatra!
Kérjük az Úrtól, hogy adjon megfelelő magatartást az általunk végzett lelki szolgálatban! (Raina Ottó)