d.e. Atyának szólíthatta – Zsolt 89:20-38
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! (Zsolt 89:27)
Mekkora kiváltság az, amikor az ember az élő Istent, az Uraknak Urát „Atyám”-nak szólíthatja. Étán, a zsoltáríró, Istentől kapta a kijelentést látomásban, hogy Isten keres egy embert, és megtalálta Dávidot, akit kiválasztott magának. Isten ma is keres embereket, figyeli az életüket, keresi az őszinte szívűt, az egyenest, akit felkenhet és megáldhat.
A kezdeményező Isten. Nem az ember mondta, hogy Istent atyjának akarja szólítani, hanem Ő mondta: „Így nevez majd engem: Atyám vagy”. Mint aki előre megadja erre a felhatalmazást, hogy a jelentéktelen, porszem ember így szólíthassa a mindenség Urát: „Atyám vagy, én Istenem”.
Csak az nevezi Istent „Atyám”-nak, aki hozzá tért, kapcsolatban van vele, nem az, aki nem törődik vele, vagy menekül tőle. Az Atyát a szeretet és a hűség jellemzi. Mi hogyan viszonyulunk ahhoz, aki így bánik velünk?
Milyennek lát Isten engem és téged, amikor ma reánk tekint és megvizsgál? Van-e olyan közeli kapcsolat ma közted és Isten között, hogy „Atyám”-nak szólíthasd? (Raina Ottó)
d.u. Együtt a könyörgésben – ApCsel 1:12-14
Az Úr munkája nem magánügy, az Úr nem azért hívott el bennünket, hogy feladatainkat egyedül, magányosan végezzük. Megajándékozott bennünket egymással, hogy segíthessünk egymáson, és támogassuk egymást. Az első tanítványok, az Úr közvetlen követői, akik szemtanúi voltak Jézus Krisztus földi szolgálatának, tudatában voltak annak, milyen fontos együttmunkálkodni, összetartani. Még az imádkozásban is együtt voltak, és nem akárhogy, hanem „egy szívvel és egy lélekkel” (14 v.).
Fontos imatársakat találni, de talán még nagyobb kihívás imatársként állni valaki mellett. Isten nagy dolgait az emberek között sokszor az előzte meg, hogy valakik az Úr elé álltak, imádkoztak, közbenjártak, kitartással, áldozatot vállalva. Az Úr ma is figyelmes minden ilyen imádkozóra. Legyél társ az imában, másokkal együtt, közbenjárva az Úr ügyéért! Kiváltság az, ha a világot teremtő Isten felfigyel imáinkra, és meghallgat bennünket.
Legyél hálás az imádkozás lehetőségéért, és azokért a testvérekért, akikkel együtt tudsz lenni a könyörgésben!
Vigyázz, hogy legyen rendszeres életedben az imádkozás, a könyörgés, de arra is figyelj, hogy ez ne váljon rutinná! (Raina Ottó)
