d.e. Közös munka, kölcsönös gondoskodás – Ruth 2:14-23
Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! (Ruth 2:19a)
Ruth könyve bemutatja, hogyan visel gondot Isten egy gyászoló, fájó szívű édesanyáról. Rendel mellé egy komoly szándékú segítőtársat, aki Isten előtt vállalja, hogy haláláig vele marad, akivel közös az életútjuk, és megtapasztalják Isten áldó és gondviselő vezetését. A betegségben, gyászban, fájdalomban és veszteségben különösképpen számíthatunk Isten jelenlétére, erejére és támogatására. Isten bölcs terve szerint közbelép. Naóminak szinte akarata ellenére rendel Isten segítőt.
Az özvegyen maradt meny átveszi a családfenntartó szerepét, és alázatos munkájával bizonyítja, hogy amit Naómival szemben vállalt, azt Isten előtt is vállalta. Kihasználva az akkori idők rokoni kapcsolatának előnyeit, nemcsak a túlélésük vált valósággá, hanem teljes életük rendeződött. Ha Naómitól függött volna, akkor egyedül tér vissza Betlehembe. Isten sokkal többet szánt neki, mint amit ő először elgondolt.
Szorult helyzetben csak az emberi ész és logika vezet, vagy előtérbe kerül az Istenbe vetett hit és bizalom? Erőltetnie kell rád Istennek mentő tervét? Kész vagy-e Isten eszközeivel együtt munkálkodni, látva azt, hogy kölcsönös áldássá váltok egymás számára? (VJ)
d.u. Egy irányító anya – 1Móz 27:5-13
Isten terve a választott néppel kapcsolatban azért nem tudott sokszor kibontakozni, mert az emberi hozzáállás nem volt megfelelő. Ábrahám átmegy Egyiptomba és azt hazudja, hogy Sára a húga, és nem a felesége. A gyermekáldás Istentől kapott ígéretét emberileg kezeli, így a Hágártól született gyermek, és annak leszármazottai még ma is feszültségben élnek a választott néppel.
Izsák felesége, Rebeka, kész átvenni az irányítást, és szeretett fiát nagy néppé tenni. Az, hogy nem szerette egyformán gyermekeit, viszályt szült, odalett a családi béke. Hazugságra és csalásra buzdította Jákóbot, s ezzel lenullázta az elsőszülöttségi jog Isten előtti szentségét.
Istennek terve van gyermekeinkkel! Kedves édesanyák, szülők, megvan annak a kísértése, hogy átvegyük felnőtt gyermekeink életének irányítását és „jóakarólag” beleszóljunk az életükbe, dolgaikba. Irányíthatjuk gyermekeinket, de tartsuk szem előtt azt az utat, amerre Isten akarja vezetni őket. Ha hibát követtünk el ebben, kérjük Isten bocsánatát és azt, hogy kegyelméből hozza helyre hibáinkat. (VJ)
