d.e. Mennyei mértékegység – Mt 18:1-10
Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. (Mt 18:4)
Ki a nagyobb a mennyek országában? – álltak a tanítványok a Mester elé. Ki a főnök? Persze csak Krisztus után? Ki az, aki fényesebb koronát kap majd a mennyben? Emberi ambícióból és gondolkodásból fakadt ez a kérdés. Krisztus ekkor egy kisgyermeket állított a középre, s így próbálta nekik megmagyarázni, hogy Isten országában a mértékegység nem az, ami itt a földön.
A mai keresztyének között is előfordul, hogy méregetik egymás karizmatikusságát (jó értelemben), beszédkészségét, feladatkörét, megjelenését. Ki a nagyobb? Krisztus arról is beszélt, hogy lesznek majd olyanok, akik Isten előtt azzal érvelnek üdvösségüket illetőleg, hogy Krisztus nevében tanítottak, prófétáltak, gyógyítottak. A válasz Isten részéről azonban elutasító lesz. Miért? Mert nem az a nagy Isten országában, aki nagy dolgokat tesz Isten nevében, hanem az, aki Isten akaratát teljesíti.
Miből fakad az emberben ez a kérdés: Ki a nagyobb? Milyen a gyermekies lelkület, ami a hívő embereket kell, hogy jellemezze? Miben kell a megalázkodás az életünkben? (János Csaba)
d.u. Az Úr félelme életre visz – Péld 19:14-23
A római császárné egy ízben elvesztette az ékszereit. Ekkor a következő hirdetményt tették közzé a birodalomban: „Aki megtalálja az elveszett tárgyakat, és harminc napon belül visszaszolgáltatja, gazdag jutalomban részesül; ha azonban valaki harminc nap eltelte után sem jelentkezik velük, halállal büntettetik.” Egy istenfélő ember megtalálta a kincseket, de csak harminc nap letelte után szolgáltatta be azokat. „Elutaztál?” – kérdezte a császárné. „Nem, otthon voltam.” – felelte. „Nem tudtál a felhívásról?” – „De igen.” – mondta a hívő. „Miért nem szolgáltattad be a kincseket a harminc nap letelte előtt? Halálbüntetés vár rád!” A hívő így szólt: „Meg akartam mutatni, hogy nem a büntetéstől való félelem miatt hozom vissza, amit elvesztettél, hanem a Mindenhatótól való félelem miatt.”
Az Úr félelme életet jelent, mondta bölcs Salamon. Életet és áldást jelent a családban, munkában, emberekkel való kapcsolatainkban. Ugyanakkor az Úrnak félelme feje a bölcsességnek, megőriz a féktelen haragtól és a harag kitöréseitől, megőriz a helytelen döntésektől, és istentelen, nyomorba döntő élettől. Tisztelet, imádat és kellő alázat párosuljon ma is életünkben Isten iránt, és féljük Őt teljes szívvel! (János Csaba)
