d.e. A legkisebb is számít... – Mt 10:34-42
Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát. (Mt 10:42)
Sok ember nem érti, mi volt az az Úr Jézus küldetése. Mi tudjuk, hogy azért jött, hogy kibékítsen Istennel bennünket, hogy bűneinket magára vegye, meghaljon helyettünk, s így nekünk életet, örök életet adjon. Azért jött, hogy kövessük Őt, hordozva a keresztünket.
A kereszthordozás nem egy kényelmes, békés élet, sok ellenségünk is lesz, mert aki Őt követi, annak nem lehet semmi, senki drágább, fontosabb, mint Ő. Ha megtaláltad Őt, ha az életed elveszítetted érte, odaadtad érte, akkor találtad meg valóban az életet.
Olyan értékes vagy Isten előtt, hogy aki veled jót tesz, befogad, az Istent fogadja be. Ha pedig te befogadod, vagy jót teszel Isten legkisebb gyermekével, Vele teszel jót, és még a legkisebb jó, egy pohár víz sem veszti el jutalmát.
Te hozzá tartozol már, Őt követed? És felvetted a keresztet is, vállalod a szenvedést is érte? Ki a legfontosabb, legértékesebb előtted? Hogyan értékeled testvéreidet, köztük a legkisebbeket? Be szoktál-e fogadni másokat, szoktál-e jót tenni a rászorulókkal? (NG)
d.u. Az elveszett öröm - JSir 5:1-22
Az öröm napfényként ragyogja be életet, életerővel tölti be, szárnyakat ad, viszont a hiánya teljesen letöri az embert. Jeremiás egy olyan állapotról ír, amikor a nép elveszítette az örömét, – „odavan szívünk öröme” –, és felismeri ennek okát is, a bűnt, – „mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk”.
Az öröm a Szentlélek gyümölcse bennünk. Amíg Ő él bennünk, az örömünk is megvan, de ha megszomorítjuk őt engedetlenségünkkel, elveszítjük ezt az örömöt. Nagy kegyelem az, ha felismerjük örömünk megcsappanását, és keressük a megoldást. Jeremiás Istenhez fordul az elveszett örömért, a bocsánatért, a szabadulásért.
Nékünk sincs más út, ha elveszett az örömünk, ha bűn ütötte fel fejét életünkben, ha rabságába kerültünk. Egyetlen lehetőségünk az, hogy beismerjük, megvalljuk, s akkor Isten elveszi rólunk bűneink terhét, újból visszaadja örömünket.
Keressük az örömteli életet, de ne a pillanatnyi, a bűn mulandó örömét, hanem az igazit, amit csak Isten adhat meg, és a Szentlélek terem meg bennünk. (NG)
