d.e. Tiszta látás a lelki egészségért – Mt 6:22-23
A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. (Mt 6:22)
Jézus Krisztus az emberben lévő világosságról szól. Ugyan a testet és a szemet említi, megértették hallgatói, hogy valójában az emberi lét egészéről, és az ahhoz való hozzáállásról beszél.
Ahogyan földi életünket nagymértékben befolyásolja látásunk, úgy lelki életünket is befolyásolja, hogy mire, Kire nézünk a lelkieket illetően. Lehet „gonosz szemmel”, a világosságot nélkülözve, elutasítva tekinteni a mindenségre, de lehet úgy is tekinteni a teremtett világra és az életre, hogy meglássuk a világ Világosságát (Jn 1:9). Meglepő, de Jézus a szemtől, látástól, emberi hozzáállástól teszi függővé a testben, életben lévő isteni világosság meglétét. Mindentudásával jogosan feltételezi, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett emberben van világosság: „a benned lévő világosság…”(23. v.). De azt is hallgatói elé tárja, hogy ha nem a világosság, akkor a sötétség vesz uralmat a testben, az emberi létben. Fontos, hogy a Világosságra tekintsünk, hogy látásunk egyre inkább tiszta legyen, s életünket az isteni világosság jellemezze.
Mit kell tennünk, hogy látásunk tiszta legyen? Mi sötétítheti be azt? (MÖ)
d.u. Új ének az Úrnak – Zsolt 144
A zsoltáros, Dávid, bizonyosságát énekli meg (1-2, 15 v.) és Istenhez imádkozik (3-14 v.). „Új éneket éneklek neked, Istenem…” – mondja a 9. versben. Mi készteti őt, az Istent igen jól ismerő királyt, hogy új éneket énekeljen? A zsoltárba foglalt gondolatokra szorítkozva bizonnyal mondhatjuk: Isten jelleme, cselekedetei indítják új énekre Dávidot. „Úr az Isten, áldott Úr!” Kősziklám, tanítóm (1. v.), jótevőm, erősségem, váram, megmentőm, pajzsom, segítőm (2. v.), szabadítóm, megmentőm (7. v.) győzelmem (10. v.), boldogságom (15. v.) – énekli bizonyossággal, imádkozva.
Vajon első alkalommal látja Dávid Istenét ilyennek? Hát nem tapasztalta apja juhnyája mellett, hogy vele van az Úr, megsegíti? Góliáttal való harcában nem látta, hogy Isten győzelemre vezeti? Nem láthatta királyként, hogy Segítő, pajzs az Isten? Valószínű, hogy nem először szembesül Isten hatalmával, tökéletes jellemével, cselekedeteivel. De hát nem indulhat csodálatra, valahányszor ismét felelevenedik benne Istenének lénye?
Én tudok, mi tudunk Istenről énekelni? Tapasztaltuk már, hogy uralkodó, tanító, jótevő, szerető a mi Istenünk? Tud-e bennünket is énekre – új énekre, új életre – indítani Isten lénye? (MÖ)