d.e. A megtérés időszerűsége – Mt 3:1-12
Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. (Mt 3:11)
Az Úr Jézus útkészítőjének, Bemerítő Jánosnak a fő üzenete, amikor Júdea pusztájában prédikálni kezdett, a megtérés volt. Ez akkoriban három ok miatt volt különösen időszerű: (1) Isten olyan közel jött az emberekhez Jézusban, mint még soha korábban, (2) a zsidó nép tagjai olyanok volt, mint a viperák, (3) a fejsze ott volt a fák gyökerén.
Így van ez napjainkban is:
1. Isten egyre több eszközt használ arra, hogy elérje a modern embert, szabadtéri evangelizálásokon, fesztiválokon vehetünk részt, könyvtárnyi irodalom segít jobb tanítvánnyá válni, számtalan dalban és stílusban jut el hozzánk az ige, vagy akár az interneten is követhetjük az istentiszteleteket.
2. Szívünk, tetteink, motivációink mégis mintha egyre anyagiasabbak, önösebbek, tiszteletlenebbek és pusztítóbbak lennének. Ez kihat keresztény családjainkra és gyülekezeteinkre is.
3. A világunk omladozik és pusztul, közeledik az elszámolás. „És ahová dől a fa, ott marad.”
Hogyan tapasztaltad meg Isten közeledését? El tudsz számolni a napjaiddal, tetteiddel? Számolsz azzal, hogy közeledik a megmérettetés? (EJ)
d.u. A bűnbocsánat öröme – Zsolt 32
Képzelj el egy olyan helyzetet, amikor egy szakadék mélyére kerülsz, és nem találod a kiutat. Egyetlen lehetőséged van csak, a hangos segélykiáltás. És amikor erőd szinte teljesen elfogyott, és a remény elhagyott, megérkezik a segítség, és kiment szorult helyzetedből. A szakadék szélén állva lepillantasz, és csak ekkor látod meg azokat a veszélyeket, amiket odalent nem is érzékeltél. Visszatekintve, kitör belőled a szabadulás és a megmenekülés öröme. Szíved megtelik hálával és köszönettel. „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.”
Hol van éppen az életed? Szakadékban? Hívsz segítséget? Már a parton? Hogyan fejezed ki a szabadulásod örömét? Amikor szabaddá válunk megkötözöttségeinkből, szenvedélyeinkből, gyakran elsodor minket a szabadság mámora, és elkopik a hála. Megszokottá válik a jó, és ilyenkor nehéz emlékezni és újra köszönetet mondani. „Te vagy oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” (EJ)
