Igehely: 1Kir 17:17-24; Kulcsige: 1Kir 17:22 „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt.”
Az északi királyságban, Aháb király idejében Illésnek Isten ítéletét kellett továbbítania a bálványimádás miatt.
Igehely: Kol 4:10-13; Kulcsige: Kol 4:12 „Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata.”
„Merj nagyot álmodni!” „Valósítsd meg vágyaidat!” Két olyan biztatás, amit mostanában sokszor lehet hallani. Bennem kérdéseket szülnek ezek a motiváló mondatok. Kinek a terve, kinek az akarata mutatkozik meg benne?
Igehely: 1Thessz 4:1-8; Kulcsige: 1Thessz 4:3 „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól.”
Úton vagyunk. Ez több szempontból is igaz. A lelki, szentségbeli állapotunk tekintetében is haladunk előre. A megtéréssel megigazulást nyertünk, és onnan kezdve zajlik a megszentelődésünk. Ennek még nincs vége.
Igehely: Ézs 53:10-12; Ef 1:19b-23; Kulcsige: Ef 1:22 „Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé.”
Jézus mennybemenetele most úgy hat rám, mint egy példa. Példa arra, hogyan érvényesül Isten hatalmának felséges nagysága rajtunk. Jézus személyén teljesült ez. Hogyan? Az emberré lett Fiúra nézve az Atya azt akarta, hogy betegség törje össze, hogy feláldozza magát.
Igehely: Gal 4:3-11; Kulcsige: Gal 4:7 „Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”
Hatalmas ereje van annak, hogy Isten a Jordánban bemerítkező Jézusról azt a kijelentést teszi: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az engedelmes, szolgáló Fiúban gyönyörködik az Atya. Ez az engedelmes, szolgáló Fiú megváltotta az embert, hogy elnyerjük a fiúságot.
Igehely: 2Kor 8:1-6; Kulcsige: 2Kor 8:5 „És nemcsak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.”
Jónak lenni jó. Biztosan ismeri a kedves olvasó a karácsonykor látható tévéműsort, amiben valamilyen szervezet támogatására gyűjtenek adományokat. Több százmillió forintnyi adakozás gyűlik ilyenkor. Kiktől?
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?