Mindennapi áhítatok

2024. március 4., hétfő

Igehely: Mt 12:15–21; Kulcsige: Mt 12:18 „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.”

Jézus a küldetése által a próféciákat teljesítette be. Bárhova ment, összegyűlt a tömeg, „ő pedig meggyógyította mindnyájukat.” Azonban megparancsolta nekik, hogy ,,ne fedjék fel, kicsoda ő.” Ezt nem félelemből tette, hanem azért, hogy: „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált.”

2024. március 3., vasárnap

– Mt 12:9–14; Kulcsige: Mt 12:12 „Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.”

A tekintély a közösségi élet lényeges összetevője. Azonban a mai világban szomorúan tapasztaljuk a tekintély lealacsonyítását. Látható egyes családokban, hogy a szülőknek nincs tekintélyük gyermekeik előtt. A tanároknak sincs már olyan tekintélyük a diákok előtt, mint régebben.

2024. március 1., péntek

Igehely: Mt 11:25–30; Kulcsige: Mt 11:25 „Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.”

Isten tökéletes bölcsessége az egyszerű, lenézett emberek kiválasztásában is megfigyelhető a történelem folyamán. Dávid jelentéktelen volt testvérei között.

2024. február 29., csütörtök

Igehely: Mt 11:20–24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban”

Bétsaida, Korazin és Kapernaum galileai városok voltak, ahol Jézus gyakran megfordult és sok csodát tett. Ennek ellenére az itt élő zsidók szíve keményebb volt, mint a Tíruszban és Szidónban élő pogányoké, akik bizonyára megtértek volna, ha Jézus közöttük élt volna.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?