Igehely: 1Jn 5:14-15; Kulcsige: 1Jn 5:14 „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket.”
Ezek az igeversek azt sugallják, hogy merj bízni Istenben akkor is, ha a világi gondolkodás nem ezt diktálja. Ugyanakkor ebben az igeszakaszban János az imameghallgattatás feltételét is bemutatja, amit sokan figyelmen kívül hagynak.
Igehely: Mt 26: 36-44; Kulcsige: Mt 26:41 „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
A mai igerészben három különböző magatartást is megfigyelhetünk. Ez az éjszaka is hasonlóan kezdődik, mint sok más éjszaka. Az Úr félrevonul imádkozni, tanítványai vele vannak, kivéve Júdás.
Igehely: Jak 5:12-28; Kulcsige: 1Pt 3:7 „És ugyanígy, ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet, mint örököstársatoknak is az élet kegyelmében, hogy imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”
A mai igerész a feleség és férj egészséges kapcsolatával indul, rámutatva a példamutató életvitel szavak nélküli hatására, amely kész megváltoztatni a másik felet.
Igehely: Jak 5:12-28; Kulcsige: Jak 5:17 „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.”
Jakab az imádkozást, mint eszközt tárja elénk, amit hit által mindnyájan használhatunk, de először megemlíti a szenvedést. Ha betegségben, bajban vagy szükségben vagyunk, hamarabb eszünkbe jut az imádság, de mi ne csak akkor imádkozzunk! Szükséges a dicséret is minden alkalommal Isten felé.
Igehely: Mt 6:1,5-8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A múlt vasárnap az adakozásról, mint a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulásáról olvastunk Jézus tanítása szerint, amit gyakorolhatunk úgy embertársaink, mint Isten felé.
Igehely: ApCsel 2:44-47; Kulcsige: ApCsel 2:45 „Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.”
Az első gyülekezet nem csak a lelki életéről volt ismert, hanem a fizikai, anyagi szükségletekre is odafigyelő közösség volt. Mi tudjuk-e gyakorlatba ültetni az egy szívvel, egy lélekkel, örömmel, lelkesen magatartást és nem hevesen gyakorolni a közösséget?
Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”
Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.