Igehely: 1Móz 3:14-15; Kulcsige: 1Móz 3:15 „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.”
A Megváltó Úr Jézus földi származása visszanyúlik egészen az első emberpárig, erre utal a cím is. Isten első ígérete a Megváltóról a bűnbeesést követően, a büntetés kapcsán olvasható: „az ő utódja… a fejedet tapossa” (15.v.) – szólt az Úr a kígyóhoz. Az Ő isteni bölcsességének ezen ígéretét nevezik proto-evangéliumnak. Örömhír volt ez a bűnbeesett, átok alá került emberpárnak. Isteni megoldás emberi leszármazottság vonalán is: Isten Fia Emberfiaként kellett megbűnhődjön az emberiség bűneiért a halálával, így taposott a kígyó fejére. A kísértő ma is megmar a bűn által. Ő kárhoztatna, de az Úr Jézus, aki asszonytól született ugyan, de bűntelen maradt, önfeláldozásával jogot nyert, hogy megválthassa bűnös embertársait.
„A bűn zsoldja a halál” (Róm 6:23) – írta Pál apostol, utalva arra, amit az első emberpárnak mondott Isten: „de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod” (1Móz 2:17, 3:3). Szó szerint is igaz: megismertük a gyász és a múlandóság fenyegetését, fájdalmát. Lelki vonatkozásban Istentől elszakadt állapotot, istennélküliséget jelent minden vonatkozásban. Az asszony utódja kellett, aki viszont istenfiúi hatalommal bírt, hogy elháríthassa a halál átkát a feltámadás által, és helyreállította az Isten-ember kapcsolatot. Azt, amit az első emberpár tönkretett és elveszített, szintén embernek kellett helyrehoznia.
Isten nemcsak az áldások Istene. Mit mondott büntetésként? „Átkozott légy!” Isten teremtő-alkotó munkája mind jó, mind áldást jelentett. Ezt veszítette el az ember. „Minden háború, erőszak, minden tönkrement kapcsolat, minden gyász és szomorúság erre az éden-kerti eseményre vezethető vissza.” Az élet ideje, minősége, tartalma szempontjából, sőt még a teremtett világra vonatkozóan is, az ember elveszítette az áldást és Istent magát. Az asszony utódja, Mária fia, Jézus, az Emberfia újra kiérdemelte az áldást azzal, hogy a kísértőnek ellenállt, nem esett bűnbe. Őreá való tekintettel lehetőséget kaptunk az éden-kertihez hasonló szabad életre Isten jelenlétében.
Így áldhat meg Isten újra minden jóval és örök élettel, üdvösséget ajándékozva. Hiszen a Megváltó Üdvözítő is!
János Levente
Imaáhítat: Adjunk hálát Jézus visszajövetelének bizonyosságáért! – 2Pt 3:9
Bibliaóra: Hogyan éljünk? – Tit 1:1-4; 2:11-15 (Tit 2:14)
Várakozás kegyességre törekedve
Igehely: 2Pt 1:1–11; Kulcsige: 2Pt 1:3 „Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.”
„Mi várjuk az Úr Jézust, mert eljön!” (HH 527/8) – énekeljük hitvallásként. Reményteljes Krisztusvárása viszont csak azoknak lehet, akik Őt megismerték, és istenfélő, kegyes életet élnek. Az Úr Jézustól hallott példázat a tíz szűzről arra emlékeztet, hogy öt szűz azért volt balga, mert nem voltak elég alaposan felkészülve a vőlegény várására, és így el lettek utasítva. Eljövetelén örvendező hittel várjuk az Úr Jézus megjelenését, de Krisztuskövetőkhöz illő élettel, nehogy azt kapjuk tőle, amire most nem számítunk.
Péter apostol ezért ír arról a veszélyről, amit a hamis tanítók jelentettek az Úr Jézus eljövetelét várókra. Hogyan lehetett ezek ellen védekezni? Erről beszél az olvasott ige. Ennek üzenetét fordított sorrendben foglaljuk most össze:
Először is, a Krisztust várók célja kettős. A fő cél: „Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel” (11.v. Károli), de ehhez botlás nélkül kell megtartani a hitet (10.v.), ez a másik cél. Hogyan lehetséges tehát eljutni oda, hitben megmaradva? Pál apostol ezt írja Timóteusnak: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7). Hogyan lehetséges ez? A választ ugyancsak a 10. vers fogalmazza meg. Erősítsük meg hitünket abban az elhívásban és kiválasztásban, amit Jézustól kaptunk (3.v.)!
Őt várva, örök országa felé haladva – másodszor – „megajándékozott minket mindazzal” (3.v.), amire szükségünk van az új élethez és a kegyességhez. Például a Szentlélek Isten ajándéka! Tehát lehetséges istenfélő, az Úr akarata és tetszése szerinti élet, amihez új természetet kaptunk Istentől. A diktátori bűnös természet uralma megdőlt, és megmenekülhetünk attól a pusztítástól, amit a bűn / kívánság okoz mások életében. Ezek az ajándékok értékes és nagy ígéreteket is jelentenek, amelyek erre az életre és az eljövendőre vonatkoznak.
Harmadszor pedig: az Úr megjelenését várva nem lesz tétlen, gyümölcstelen az, aki olyan jellemvonásokat erősít, mint hit, jóság, ismeret, önuralom, állhatatosság, istenfélelem, kedvesség, szeretet. Sőt gondolkozása is tiszta az Úr Jézus ismeretében és várásában (3:1).
János Levente
