Igehely: Róm 9:6-13; Kulcsige: Róm 9:8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”
Isten megígérte Ábrahámnak, hogy utódaiban fog áldást nyerni a föld valamennyi népe. Ennek az áldásnak a kizárólagos oka abban rejlik, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és további cselekedeteit ez a hit határozta meg.
Igehely: Ézs 55:6-13; Kulcsige: Ézs 55:10-11 „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”
Az Úr őszinte keresése eléri célját! Még mindig megtalálható Ő. A gyermeki hitből fakadó segítségül hívása eléri célját! Még mindig közel van hozzánk Ő. Érdemes a bűnösnek az Úrhoz térni, érdemes az álnok gondolatokat feladni, mert az Úr irgalmaz az ilyen embereknek, és kész megbocsátani!
Igehely: Ézs 1:10-20; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vérvörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”
Az Úr igéjét, tanítását olvastuk az igében. Nem emberi, törvényeskedő vélekedést! Ézsaiás korában is a választott nép gyakorlatában szemkápráztatóan zajlottak a vallási ünnepek, hozták a sok véres áldozatot, égőáldozatot, ami Isten szemében mind hazug áldozatnak bizonyult.
Igehely: Péld 25:1-20; Kulcsige: Péld 25:13 „Mint a hideg hó az aratás idején, olyan a hűséges követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét.”
Isten gyermekének felüdítő hallgatni, elfogadni és megcselekedni a neki szóló szent igét. Békességet, nyugalmat, örömet, erőt és beteljesülést hoz. Kijelölt igeszakaszunk 11.
Igehely: Jób 9:25-35; Kulcsige: Jób 9:30 „Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, akkor is sárba taszíthatsz.”
A legőszintébb hívők is kerülhetnek olyan megkísértett állapotba, hogy Istenre és eljárásaira panaszkodjanak, azt kifogásolják. Ilyen ember volt az Úr által igaznak tekintett Jób is, a nagy szenvedő.
Igehely: 4Móz 12:1-16 (12:1-13:1 Károli ford.); Kulcsige: 4Móz 12:10 „Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan mint a hó. Áron Mirjám felé fordult és látta, hogy poklos”
Istenfélő családon belül, édes testvérek közt támadt nézeteltérés. Ketten beszéltek egy ellen. Mirjám és Áron látszólag a szent igének kívántak érvényt szerezni a Mózes családjában. Tulajdonképpen ez csak ürügy volt.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.