2017. október 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Hagyományok nélkül is elégséges

Igehely: Mt 15:1-9; Kulcsige: Mt 15:3 „Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?”

Nemrég egyik idős testvér a gyülekezetben kezdés előtt ezt mondta nekem: régen (az ő fiatalkorában) meg volt szabva, hogy kezdés előtt a gyülekezetben hogy kell viselkedni, miről szabad beszélgetni, hogyan kell ülni a padban, mit kell olvasni. Máskor azzal szembesültünk, hogy úrvacsorai alkalmakról hiányoznak többen a nőtestvérek közül személyes problémák miatt, vagy szülés után hat hétig nem teszik be lábukat az imaházba, nehogy vétkezzenek vele, de bűntudat nélkül elmennek vásárolni, rokont látogatni, parkba sétálni.

Sokszor nehéz elválasztani, hogy egy kialakult szokásban mennyi az emberi, és mi az, ami igei. A legtöbb esetben jó szándékkal teszik, és nincs benne kivetni való. A gond az, hogy egy idő után már nem tudnak elszakadni tőle, erősen ragaszkodnak hozzá, sőt az is előfordul, hogy az igei tanítást is félretesszik miatta, vagy azt gondolják, hogy ezek nélkül nem lehetnek kedvesek Istennek. A Biblia tanítása soha nem kerülhet háttérbe! Hagyományok nélkül is elégséges.

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

A testvéri szeretet gyönyörűsége

Igehely: Zsolt 133:1-3 „Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 2Móz 29,7 Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”

Ebben az individualista világban megszoktuk a széthúzást, megosztottságot, szeretetlenséget, és a sokféle hatás arra akar ránevelni, hogy ne is várjunk mást. Ezzel szemben ez a régi zarándokének felhívja a figyelmünket egy ritka és igen nagy értékre.

Kinek szép és gyönyörűséges a harmonikus szeretetközösség? Jó a testvéreknek, ha Isten kitöltötte szeretetét szívünkbe, és tartalmas, őszinte közösségben lehetünk együtt. Helyes Isten előtt is, aki nem a zűrzavar Istene. Jó a kívülvalóknak, mert arról ismertetnek meg Krisztus tanítványai, ha szeretik egymást.

Mi rontja ezt a gyönyörűséges együttlétet? Ha rossz légkör van, békétlenség, befogadottság érzésének hiánya, pletyka, az ördög taktikái, amikkel próbálja ezt tönkretenni.

Milyen áldása van az egyetértésnek és szeretetnek Isten népe között? Olyan, mint a harmat: felüdítő. Itt az emberek jóságosak, adni akarnak, ráárasztani szeretetüket másokra. Isten maga ígéri, hogy áldást parancsol és életet ad minden időben. Kedves testvérem, szomorú, ha nem érezhetsz így. Mit tehetsz másképp Krisztus testében az egyetértésért? Mondjuk, ma este… A térdeiden, nem mutogatva másokra…

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?