2017. október 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Az érthető írásmagyarázás fontossága

Igehely: Neh 8:1-12; Kulcsige: Neh 8:8 „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.”

Egyszer egy lelkipásztor vendégszolgálatra hívott meg egy másik lelkipásztort, akit úgy ismert, hogy az Úr használja, és igehirdetései során sokan megtérnek, mások lelkileg megújulnak, a hallgatók élete pozitívan megváltozik. Így történt ez most is. Beszélgetés közben az „eredmény” titkáról érdeklődött a vendégtől. Az egy érdekes kérdéssel válaszolt:

Te mit vársz az igehirdetésedtől?

Semmit. – volt a válasz.

Azért nem történik semmi. Én miután megpróbálom érthető módon elmagyarázni az Igét, várom, hogy az tegye meg a hatását a hallgatókban. „Isten Igéje élő és ható”, nem tér vissza üresen, annak átformáló ereje van, és ha hittel magyarázzuk, akkor az gyümölcsöt terem.

Ezsdrás és a léviták nem tettek mást, mint olvasták és magyarázták Isten törvényét. A nép éhesen és figyelmesen hallgatta, az Ige pedig átjárta őket, rávilágított arra a sok mulasztásra, ami volt az életükben, ők pedig bánkódva miatta, sírtak az Úr előtt. Milyen áldott alkalmak az ilyenek!

Így hallgatom, úgy szólom az Igét?

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

Ne mulasszuk el a jótevést!

Igehely: Jak 4:17-5:6 „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak. Most tehát, ti, gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt! Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, Mt 6,19 aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, az égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. 5Móz 24,14-15 ; Mal 3,5 Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Jer 12,3 ; Lk 16,19.25 Elítéltétek, megöltétek az igazat, és ő nem állt ellen nektek.”

Jakab nem kíméletesen inti a gazdagokat. Nem a gazdagságuk a probléma, hanem az önzésük, fösvénységük, ami betölti őket. Gazdagságot halmoztak fel, de nem arra használták, amire Isten adta. Nem törődtek a szegényekkel.

Nehéz erről beszélni olyanoknak, akik nem ismerik Krisztus példáját, szeretetét, és idegen tőlük az, hogy a saját érdekeiket háttérbe helyezzék azért, hogy mások jobban boldoguljanak. Te ismered-e már? Anyagi javainkat ajándékba kaptuk Istentől, hogy azokkal sáfárkodjunk, jót tegyünk. Azt hisszük, ha nekünk több pénzünk lesz, azáltal boldogabbak, fontosabbak leszünk, és nagyobb biztonságban élhetünk. Ez téves. Pál is üzen a gyülekezet gazdagjainak: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.” (1Tim 6:18-19).

A jótevés leggyakorlatibb meghatározását Jézus Krisztus életében fedezhetjük fel: „a názáreti Jézus... szertejárt, jót tett...” (ApCsel 10,38). Urunk Jézus, szeretnénk olyanok, lenni, mint te, segíts észrevenni, és segíteni a körülöttünk élők szükségein. (HH 424)

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”

A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.