Igehely: Jn 8:31-38; Kulcsige: 8:32 „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Jézus tudta, hogy az ige hallgatása, megértése, befogadása és megtartása segítheti hallgatóit a tanítvánnyá válásban. Az Úr tanítványainak az a kiváltság jutott, hogy megismerjék az igazságot, ami szabaddá teheti őket. Van vélt és valódi szabadság.
Igehely: Jn 8:12-30; Kulcsige: 8:25 „Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.”
Nehéz megértetni valamit olyanokkal, akik szándékosan nem akarják azt megérteni. Az Úr többször is beszélt arról, hogy ki Ő. Ő a világ világossága. Itt a világ szó alatt az emberek világára kell gondolnunk.
Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: 8:7 „Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
A sátoros ünnep véget ért, a zarándokok egy része azonban még Jeruzsálemben maradt. Az Úr ismét a tömegben található. A zavartalan, békés tanítást az írástudók és farizeusok megjelenése szakítja meg, akik egy asszonyt vezetnek Jézushoz, mert házasságtörésen érték.
Igehely: Jn 7:40-53; Kulcsige: 7:50 „Ekkor Nikodémus, aki korábban már járt nála, és közülük való volt, így szólt hozzájuk: Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett.”
Különböző vélemények hangzanak el még ma is Krisztus személyéről. A világ a saját bölcsességében nem fogadja el, hogy Jézus Krisztus az a szabadító, akire szüksége van. Ezért tekintenek rá sokszor csupán, mint egy tanítóra. Mások kételkednek benne.
Igehely: Jn 7:32-39; Kulcsige: 7:37 „Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”
Jézus Krisztus az ünnep utolsó napján egy általános hívást intézett a hallgatók felé. Az élő vizet ígérte azoknak, akik hozzá jönnek. Jól ismerte az ünneplő tömeget. Jól ismerte az emberi szíveket.
Igehely: Jn 7:25-31; Kulcsige: 7:28 „Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.”
Lehet tudni Krisztusról, és mégsem ismerni Őt. Így voltak vele azok a zsidók is, akiknek Krisztus személyesen hirdette Isten országának eljövetelét. Sokan názáreti Jézusnak hívták. Mások egyenesen utaltak arra, hogy az ács fia. Ismerték a róla szóló pletykákat.
Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”
Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.