2019. február 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kérdés Jézus identitásáról

Igehely: Jn 8:12-30; Kulcsige: 8:25 „Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat.”

Nehéz megértetni valamit olyanokkal, akik szándékosan nem akarják azt megérteni. Az Úr többször is beszélt arról, hogy ki Ő. Ő a világ világossága. Itt a világ szó alatt az emberek világára kell gondolnunk. A farizeusok azzal vádolták Urunkat, ha önmagáról szólt, hogy kijelentése nem felel meg a törvény előírásának, mert az két tanút említ. Az Úr Jézus válasza az, hogy a világ világossága önmaga tanúja. A csodásan felkelő, nappal hétágra sütő, este pedig pompásan lemenő nap nem igényel tanút arról, hogy fényesen süt és világít. Tevékenysége tanúskodik mellette. Aki számára nappal sötét van, sajnos, az vak. A Mester arra is hivatkozott, hogy mellette az Atya is tanúskodik, mert az Atya küldte Őt. Így megvan a törvény igényelte két tanú. Ő az Atyával egy, tanúságtétele önmagáról hiteles és igaz. Aki világosságban akar járni, Jézus Krisztusban kell hinnie, és Őt kell követnie. Krisztus követője nem járhat a sötétségben.

Ugye, kedves olvasó, ismered a Világ Világosságát, hiszel Benne, követed Őt, általa Atyádnak vallod Istent?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A hazugság bűne

Igehely: ApCsel 5:1-11

Tegnap az első bűn bejövetelének történetét tanulmányozhattuk az Ószövetségből. Vehetjük úgy, hogy ez a történet az Újszövetség bűnesete. Ha a két bűnesetet összehasonlítjuk, találunk hasonlóságokat és különbségeket is. Hasonlóság, hogy Sátán főszereplő mindkét történetben, a hazugság is jelen van mindkettőben. Különbség, hogy itt nem az asszony, hanem a férj bűnbeesése tudódott ki először, a halálbüntetés pedig azonnal bekövetkezett mindkettőjük részére. A jól hangzó nevük (Anániás = Isten kegyelmes, Szafira = szép) és az, hogy jó közösséghez tartoztak, még nem tudta őket megóvni a bűnbeeséstől. Senki nem kényszerítette őket birtokuk eladására, ezt önként tették. Anániás megegyezett feleségével abban, hogy az apostolok lábához nem az eladott birtok teljes árát teszi le, mint ahogy ezt a többiek tették, hanem csak egy részét, de úgy, mintha az egész lenne. Úgy gondolták, tettük nem tudódik ki, és így ők is a nagyon komoly hívők közé fognak tartozni. Büszkeségük, képmutatásuk, hazugságuk halálba vitte őket.

Tisztességes hazugság nincs. A hazugság bűn, ezt Isten Szentlelke megítéli, a hazugok pedig nem mennek be Isten országába. Ma még a hazugságból is meg lehet térni. Nem éri meg, hogy bárki emiatt kimaradjon Isten országából!

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.