Igehely: Jn 17:20-23; Kulcsige: 17:23 „Én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
Ma reggeli igénkben három kulcsszó csillan fel: egység, dicsőség és szeretet. Az egységről már szó volt a szerdai igeszakaszunkban. A hívők és a gyülekezet szent egysége abból fakad, hogy Jézus és az Atya egysége árad bennünk és közöttünk.
Igehely: 2Tim 4:1-5; Kulcsige: 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Amikor Nyárádmagyaróson lelkipásztorrá avattak, a gyülekezettől egy gyönyörű virágkosarat kaptam, amelyhez egy kis igekártya volt csíptetve.
Igehely: Jn 17:16-19; Kulcsige: 17:19 „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.”
Megtérésem után, tizenéves koromban, egy időben csalódottnak éreztem magam, mert szerettem volna szentebb lenni, de nem sikerült. A Sátán már azzal kísértett, hogy „a szentség, önmegtagadás, tökéletesség egyáltalán nem neked való.
Igehely: Jn 17:11-15; Kulcsige: 17:11 „Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”
Ma sokat és sokféleképpen beszélnek az egységről, ennek ellenére ez egyre nagyobb hiánycikk. Mindenki tudja, hogy az összefogás és egyetértés vezet jó eredményre, mégis kevesen találják meg ennek útját.
Igehely: Jn 17:9-10; Kulcsige: 17:10 „És ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.”
Egy humoros közmondás jól kifejezi és leleplezi az emberi viselkedést. Így szól: „ami a tied, az az enyém is, ami pedig az enyém, ahhoz semmi közöd.” Jézus ennek az ellenkezőjét mondta főpapi imájában.
Igehely: Jn 17:1-8; Kulcsige: 17:4 „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.”
Sok mindenhez hozzáfogunk, és sok minden marad elvégezetlenül. Egyes feladatokat azért hagyunk félbe, mert nem lehet őket egyszeriből befejezni, másokat azért, mert egyszerűen elfelejtjük, vagy szándékosan elfelejtjük, mert nincs hozzá kedvünk.
Igehely: ApCsel 13:23–41 Kulcsige: ApCsel 13:41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”
Pál a zsinagógában beszél arról, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten küldött. Érvelésében nem próbálja finomítani a jeruzsálemi vezetők és a zsidó nép felelősségét. Rámutat, hogy Jézus pontosan az az eljövendő Messiás, akiről minden szombaton olvastak ugyan, de amikor az idő teljességében, személyesen megjelent, akkor pont azok, akik róla tanították a népet, Őt magát nem ismerték fel.