2019. március 13., szerda

DÉLELŐTT | 
Egyek legyenek, mint ők

Igehely: Jn 17:11-15; Kulcsige: 17:11 „Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

Ma sokat és sokféleképpen beszélnek az egységről, ennek ellenére ez egyre nagyobb hiánycikk. Mindenki tudja, hogy az összefogás és egyetértés vezet jó eredményre, mégis kevesen találják meg ennek útját. Jézus azt mondta tanítványainak: „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13:34) Még ott is, ahol egy akaratra törekszenek, nehéz eldönteni, hogy kinek az akarata legyen az az egy.

Töredezett világunk egyre jobban széttöredezik. A hagyományok kötőanyaga meggyengült, az értékek mértéke zavaros, sokszor ellentétes, a világ erkölcsi iránytűje elveszett. Ebben a világban kell nekünk, hívőknek megvalósítanunk az egységet. Nem akármilyen egységet, hanem Krisztus és az Atya egységét. Ezért imádkozott Jézus, hogy „többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak…, tartsd meg őket!”

Ne rémisszen meg, hogy ilyen összekuszált világban kell élnünk! Tegyünk eleget feladatunknak, hogy a gyülekezet testvéri egysége példa legyen a világnak. Példa-e már most?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Ha megtér, az Úr is megbánja

Igehely: Jer 26:1-15

A Bibliában a leggyakoribb isteni megbánás-történet úgy szól, hogy elhangzik az ítélet, az emberek megtérnek, Isten pedig visszavonja az ítéletet. Ez ránk is érvényes, akik megtértünk hozzá.

Jeremiást az ítélet üzenetével küldte az Úr a templom udvarába. El is mondta, amiért majdnem az életével fizetett. A nép mintha meg sem hallotta volna az üzenet lényegét. Felháborodtak azon a kijelentésén, hogy „úgy bánok ezzel a házzal, mint Silóval.” Ez a szándékos vakság. Viselkedésük még a szándékos süketségnél is rosszabb volt, mert a megtérésre hívó szót sértegetésnek vették, és az Úr prófétáját a templom és Jeruzsálem gyalázásával vádolták (akárcsak Jézust). Jeremiás újra megismétli az üzenetet a vezetők füle hallatára: „Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor majd megbánja az ÚR, hogy veszedelemmel fenyegetett titeket.” (13.v.) Nem tértek meg, ezért az áldás helyett az átok lett a részük.

Csak a megtérés segít rajtunk. Járj a megtérés útján!

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.