Mindennapi áhítatok

2020. május 31., vasárnap

Igehely: Róm 8:9-17; Kulcsige: Róm 8:15 „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: «Abbá, Atyám!»”

Pünkösd a Krisztusban hívők egyik legnagyobb és legszebb ünnepe, amikor Isten, Jézus mennybe való visszatérését követően, elküldte a Szentlelket, akinek munkája nélkül nem beszélhetnénk keresztyénségről.

2020. május 30., szombat

Igehely: 1Kor 12:28-30; Kulcsige: 1Kor 12:28 „Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra.”

A Szentháromságon elmélkedve azt látom, hogy mindenkinek megvan a szerepe, és így alkot ez tökéletes egységet. Krisztus úgy rendelte, hogy a gyülekezeti egység is hasonlóan működjön. Mindenkinek ajándékokat ad Lelke által, hogy az egység létrejöjjön.

2020. május 29., péntek

Igehely: 1Kor 12:12-27; Kulcsige: 1Kor 12:20 „Így bár sok tagja van, mégis egy a test.”

Nagyon tetszik nekem az, ahogyan Pál apostol bemutatja a különböző lelki ajándékok fontosságát. Az emberi testben sok tag van. Ha valamelyik hiányzik, akkor mi azt testi fogyatékosságnak nevezzük. Érdekesség azonban, hogy a test megpróbálja a többi szervvel helyettesíteni a hiányzót.

2020. május 26., kedd

Igehely: Ef 4:11-15; Kulcsige: Ef 4:12 „Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére”

Egy lelkipásztor igehirdetését hallgatva lettem figyelmes a következő mondatra: „A mai keresztyénekben az a kép él, hogy a megtérés helye a gyülekezeti padokban van, és a lelkipásztorok azok, akik által ezt Isten elvégzi.” Kedves olvasó, ha egyetértesz a fönti állítással, akkor nézzük meg még egy

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:1–4 Kulcsige: 2Tim 2:3–4 „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.”

Amikor célba lőni tanítottak, a kiképzőm elmondta, hogy tartsam vissza a lélegzetem, amikor a ravaszt meghúzom. De nagyon izgultam, és elfeledkeztem erről, ezért sokszor mellé lőttem. Elvétni a célt az a vétkezés, pedig amit tettem, csak apróságnak tűnt.

Kedvét keresni, kedvében járni, tetszését elnyerni valakinek sokszor apró dolgokon áll. Erre a figyelmességre van szükségük mindazoknak, akik Jézus Krisztus jó katonái akarnak lenni.