Igehely: Mk 15:1-19; Kulcsige: Mk 15:12-13 „Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!”
Pilátus volt az egyik szereplő a Jézus körül zajlódó eseményekben, aki középutat akart találni Jézus és a néptől függő hatalma között. Jézust ő ártatlannak találta, sőt lenyűgözte az, hogy nem válaszol semmit a vádlóival szemben, de ő személyesen nem állt ki mellette, hanem indirekt módon próbálta felvállalni. Jézust azonban nem lehet közvetett módon követni. Valaki vagy hisz Benne és szembe megy mindennel vagy pedig nem. Nincs középút.
Itt derül ki igazán, hogy mennyire ingatag a néptől kapott dicsőség és hatalom. Jézust pár nappal ezelőtt királyként üdvözölték, itt pedig már a halálát kívánták. A főpapok, uralkodók és más vezetők pont ettől féltek. Próbáltak mindenben eleget tenni a népnek úgy, hogy az ő pozíciójuk megmaradjon. Jézus ezzel szemben vállalta azt, hogy megütközés legyen a nép számára. Engedte azt, hogy megaláztatásban legyen része.
A mostani időben is nagy kísértés a középutat választani. Mindig is nagy részt tett ki az emberek véleménye a Jézus felvállalásában. Nem vállalhatod fel Jézust és lehetsz népszerű egy nem hívő közösségben egyszerre. Gondolkozz hosszú távon és foglalj álláspontot Jézus oldalán ma is!
Hogyan fogadja a környezeted Jézushited?
Mennyire hat rád a „nép” befolyása?
Budai Dániel
Kínos kereszthalála
Igehely: Mk 15:20–41; Kulcsige: Mk 15:22 „Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely.”
Mindenki, aki a keresztre feszítés eseményeit figyelemmel kísérte, a természetfelettit várta Jézustól. Pilátus, aki hallott már Jézusról és hatalmáról, azt kéri tőle, hogy mutasson neki csodát. Az asszonyok, akik zokogva kísérték Jézust a Golgotára, ugyancsak azt várták, hogy Jézus tegyen valamit saját maga érdekében. Az eseményeket távolról figyelemmel kísérő tanítványok szintén várták a csodát. A járókelők, a főpapok és írástudók is gúnyolódva kérték, Jézus mutassa meg hatalmát, hogy higgyenek. Látszólag semmi nem történt. Jézus azonban az emberiséget képviselve magára vette mindenki szennyét, romlottságát, romba döntő szenvedélyét, és elszakadt az Atyával való bensőséges kapcsolattól.
Ez az elszakadás mégis hidat épített, és ez a valaha megtörtént legnagyobb csoda, a kegyelem csodája. A templom kárpitja, amely Isten jelenlétét választotta el az emberektől, felülről az aljáig kettészakadt, jelképezve azt, hogy nincs már szakadék Isten és ember között. Ha akkor Jézus teljesíti az emberek kívánságát és olyan csodát tesz, amilyenre ők vágytak, akkor nem lehetnénk most a kegyelem részesei.
Ne a látványos, csillogó csodákat várd, hanem engedd, hogy Isten kegyelme vigye véghez benned csendesen az Ő természetfeletti munkáját.
Budai Dániel
