2020. május 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Sokféle ajándékkal, de egyként szolgálni

Igehely: 1Kor 12:12-27; Kulcsige: 1Kor 12:20 „Így bár sok tagja van, mégis egy a test.”

Nagyon tetszik nekem az, ahogyan Pál apostol bemutatja a különböző lelki ajándékok fontosságát. Az emberi testben sok tag van. Ha valamelyik hiányzik, akkor mi azt testi fogyatékosságnak nevezzük. Érdekesség azonban, hogy a test megpróbálja a többi szervvel helyettesíteni a hiányzót. Nem minden esetben működik. Óriási kitartást, megfeszített munkát igényel az, hogy legcsekélyebben is pótolva legyen a hiányzó tag.

Van olyan, hogy fogyatékos gyülekezet? Ha a tagok mindannyian a helyükön vannak, akkor nem beszélhetünk ilyenről. A felolvasott ige viszont arra mutat, hogy nem minden tag van a helyén, illetve nem minden tagnak tetszik a helye. Isten az, aki alkotta és rendeltetést adott a tagoknak. Nem kevésbé fontos a takarítás, mint a pénzszámolás, vagy a hívogatás, mint a prédikálás. Egyik a másik nélkül nem működik. A feladat nemcsak a saját részem elvégzése, hanem mások segítése és Isten dicsőítése!

Tagja vagyok a Krisztus testének? Hasznos vagyok a gyülekezet számára? Ezt mások is így látják? Végzem a feladatom?

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek jelképe: pecsét

Igehely: Ef 1:13. 4:30; Kulcsige: Ef 1:13 „Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.”

Az újszövetségi korban csak királyoknak és magas rangú beosztottaknak volt pecsétje. Ahol a pecsét feltűnt, azt bizonyította, hogy ami a levélben vagy a küldeményben van, azért egy nagyhatalmú személy vállal felelősséget. Krisztus pecsétje is hasonlóan működik. Annak ellenére, hogy Ő most nincs itt jelen, mégis tudhatjuk, hogy az a személy, aki Szentlélekkel teljes, az Krisztustól van. Ő vállal érte felelősséget. De annyiban különbözik, hogy ez a pecsét nem csupán egy viaszlenyomatot képes létrehozni, hanem ez a pecsét él. Ő tanácsol, vezet, jóra késztet, Isten imádatára buzdít, a Krisztus testét építi, menyasszonyát készíti a nagy napra, amikor visszajön.

Pál azt írja, hogy Krisztus a gyülekezetet eljegyezte ez által a pecsét által. Ez minket biztosít arról, hogy nem hagy el, eljön, nem késik, még ha néha úgy is látszik. Feladatunk ezt a pecsétet megtartani, amit csak úgy lehet, ha nem szomorítjuk meg a Szentlelket, azaz semmi bomlasztó beszéd vagy tett nem származhat tőlünk.

El vagy-e jegyezve? Nálad van-e még a Pecsét? Hallgassunk a tanácsára, ne szomorítsuk meg!

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.