Igehely: Jn 14:8-14; Kulcsige: Jn 14:12 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek.”
Kisebb csodát éltem át, amikor leültem az áhítatot írni: a Bibliám éppen a kijelölt igénél nyílott ki. Véletlen? Nem. Valóban kis és nagy csodákat élünk meg az Úr kegyelméből, hisz a működő hit mindig gyümölcsöt terem!
Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: Jn 12:44 „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.”
Jézus Krisztus világosságul jött a világba. Oda, ahol sok az ellentmondás, ahol a sötétség uralkodik. Csupán néhány évtizede annak, hogy az orvoskutatók félelmetes kockázatokat tártak fel a hangsebességet (340m/s) átlépni kívánó ember előtt.
Igehely: Jn 7:37-44; Kulcsige: Jn 7:38 „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.”
Egyedülálló tér és idő szempontjából az a tanítás és prófécia, amelyet Jézus Krisztus itt elmond. Hallgatói a leigázott ország politikai vezetői és a köznép. Egyesek hisznek benne, mások a halálát akarják. Keresik Őt, hallani akarják, de nem értik, és merényletet készítenek ellene.
Igehely: Mk 11:20-26; Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
Isten Fia, földi munkájának utolsó napjaiban, közvetlenül a kereszthalála előtt, a legmélyebbre kívánt hatni tanítása által hallgatói szívébe.
Igehely: Mk 16:14-20; Kulcsige: Mk 16:16 „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”
Nem csupán egy vezérkari főnök parancsa ez: hirdessétek a jó hírt!
Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”
Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa.
Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”
A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.