RMBGySz*

2018. január 14., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Embereket halászni

Igehely: Lk 5:1-11; Kulcsige: Lk 5:10 „De ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!?

Lukács a párhuzamos evangéliumoktól eltérően számol be az első tanítványok elhívásáról. Jézus elhívó szavához itt egy messiási jel csatlakozik: Péter minden emberi számítást megcáfoló gazdag halászata. A fő hangsúly természetesen nem erre esik, ez csak felhívja figyelmünket a döntő mondanivalóra: a Jézusban megmutatkozó kegyelem nagyságára.

A Genezáret-tóról azt mondják, hogy este gyorsan lehűl a vize, és a halak, mivel szeretik a langyosabb vizet, csapatostól a tó közepére húzódnak be, a mélyebb részekre. Ezért a halászok éjszaka és a mély vízben halásztak. Ott volt együtt a sok hal. Reggel elsősorban a tó partján a sekélyebb víz melegedett fel, akkor meg kihúzódtak oda, és szétoszlott a sok hal a tó egész kerületén. Akkor nem volt érdemes halászni, mert ott egyszerre csak keveset fogtak volna, és az akkor használt kerítőháló csak kaparta volna a tó sekély alját. Ezért éjszaka halásztak, a mélyben.

Bár minden valamirevaló halász tudta, hogy hiábavaló a próbálkozás abban az időszakban, és Simon hangot is adott az ellenvetésének, végül mégis engedett Jézus kérésének. Az eredmény megdöbbentő volt: a Teremtő Isten erejével cselekvő Jézus hatalmáról tanúskodott. Péter válasza viszont egyrészt helytelennek mondható: hiszen éppen azért volt szüksége Jézus közelségére, mert bűnös ember volt. Mégis Péter válasza tekinthető az egyedül helyénvaló válasznak. Isten hatalma félelemmel tölti el ugyanis az embert, ám kegyelmének felismerése mélységes alázatra és bűnbánatra indítja.

Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus elfogadta Péter bűnvallását, a halászatban résztvevő, eddig közönyös-bosszús halászok megrendülését is észrevette. Ugyanakkor Simon eljövendő hivatását eddigi foglalkozásából vett képpel világította meg: ezentúl embereket kell „fognia” halak helyett. Péter pedig elhagyva világi foglalkozását, lelki munkára szánta magát, ahogyan napjainkban is vannak, akiket elhív az Úr a teljes idejű lelki munkára. Viszont ne felejtsük: világi foglalkozás mellett is lehet „embereket halászva” lelki munkát végezni.

Kész vagy-e Jézus Krisztus rendelkezésére állni? Mindennapi munkád mellett akarsz-e „emberhalász” lenni? A teljes idejű lelki munkára is kész lennél?

Horváth Ferenc

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy az Úr szabadítson meg az aggodalmaskodástól! – Lk 12:22-24

Bibliaóra: 

Az Istent ismerők gyülekezete – Ef 1:15-23 (Aranymondás: Ef 1:17)

DÉLUTÁN | 

Ne hagyd el az élő víz forrását!

Igehely: Jer 2: 1-13

Új hetet kezdtünk. Új utakra indulunk. Nem hagyunk azonban magunk mögött mindent. Sőt gondosan őrizzük régi kincseinket. Jézus Krisztus követői, sőt tanítványai is vagyunk. Sokszor tapasztaltuk, hogy életünk, szolgálatunk során nagyon is szükségünk van Mesterünk vezetésére, korábban már megértett üzeneteire. Lelki kenyérre, élet-adó vízre, amelyet benne és általa kaptunk. Nem akarunk Isten igéje nélkül indulni, se tovább haladni. Tapasztaltuk, hogy jó minden este elcsendesedni, letelepedni a forrásnál, s meríteni az élő vízből, amit Ő kínál nekünk (pl. Jn 4:14).

De ha így van, miért lenne szükségünk a ma este olvasott igére, felszólításra: „Ne hagyd el az élő víz forrását!” Nem akarjuk elhagyni! Nagyszerű. Ezt a döntést kívánja megszilárdítani bennünk az Úr ezen a héten. S hidd el, Ő tudja, hogy szükségünk van erre.

Izráel nem úgy tervezte útját, életét, hogy az egyiptomi szabadulás után néhány száz évvel olyan messzire kerül majd Urától, hogy Jeremiásnak ilyen igéket kelljen hirdetnie. De oda jutott. Az ószövetségi történetek a mi épülésünkre írattak meg (Róm 15:4). Nem akarunk úgy járni, mint ők, de ne is járjunk úgy!

Az Úr emlékszik ifjúkorunk hűségére, korábbi ragaszkodásunkra - ne feledjük hát mi sem! Izráel eltávolodott Urától, üzeni a prófétán keresztül népének Isten. Miért és hogyan? Jeremiás megdöbbentő realitással mutatja be népe nyomorúságos állapotát, saját érdekei ellen hozott döntéseit. Ámulni, szörnyülködni lehet rajta, megérteni nem. Itt a lista:

„Hitványságok után jártak és maguk is hitványokká váltak.” Ez mindig így van. Ma is szokták mondani, hogy az vagy, amit nézel, amire idődet-erődet fordítod, amit szeretsz.

A papok, a törvény magyarázói, népem pásztorai, a próféták – vagyis a nép vezetői - nem az Urat kérdezték, hanem haszontalanul elhagyták őt. Nem csoda akkor, ha a nép, az egyszerű emberek is ugyanazt tették!

Haszontalan, tehetetlen bálványokra cserélte korábbi dicsőségét, Istenét.

Jeremiás végül így mutatja be népe önpusztítását: friss vizet adó forrás helyett víztároló ciszternákból merítenek. Van ugyan élő víz, de ők a saját maguk vájta, repedt falú ciszternából, pocsolyából akarnak inni. Érthetetlen.

Mi nem akarunk ilyenek lenni, nem akarjuk elhagyni az élő víz forrását! Segíts! „Jövel az élet vizéhez...” Igen, arra van szükségünk.

Herjeczki Géza

2018.01.14.