2021. december 7., kedd

DÉLELŐTT | 
A szeretet

Igehely: Mt 5:43-48; Kulcsige: Mt 5:46 „Mert, ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?”

Jézus az Istennel való kapcsolatát úgy írta le, mint a fiú kapcsolatát az apjával. Ennek a kapcsolatnak pedig fontos része volt, hogy az apa jelleme meglássék a fiában. Jézus azt mondja: „Aki engem lát, látja az Atyát. Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit” (Jn 14:9-10). A Fiú az Atyának engedelmeskedve él, és így benne látható lesz az Atya természete.

Azért kéri Jézus a tanítványaitól, hogy a szeretetet pontosan úgy gyakorolják, ahogyan azt Isten teszi, mert így az Ő gyermekeiként élnek. Ellenkező esetben megmaradnak a vámszedő és a pogány szintjén, ami itt az Istentől idegen ember életét jelenti. Amit tehát Jézus itt mond, nem azt jelenti, hogy vallásosságban Ő feljebb tette a mércét, hanem inkább Isten akaratát mondja el ez emberrel kapcsolatosan: teljes mértékben, tökéletesen legyél a gyermekem, és engedd, hogy az, aki én vagyok, a Szentlélek és az Ige munkája által meghatározza a személyiségedet.

Nagyszerű, hogy Isten egy ilyen bensőséges viszonyra hív! Olyan közel jön hozzánk, hogy lénye megérint, és saját képére folyamatosan átformál.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Prófétai szó Krisztusról, akit várnak

Igehely: Ézs 42:1–4; Ézs 42:1–4 „Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek.”

Ezekben az igeversekben arról olvashatunk, hogy hogyan viszonyul Isten az Ő szolgájához. Azt mondja a prófétán keresztül, hogy támogatja, hogy kiválasztotta, hogy gyönyörködik benne. Történelmileg azonban Izráel, mint Isten szolgája, nem járt ezen az úton. Amikor viszont eljött az idő teljessége, született egy kisfiú e nép körében, akivel a szülei Heródes gyilkos szándéka miatt Egyiptomba menekültek. Máté ezt írja ezzel kapcsolatosan: „Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam el fiamat” (Mt 2:15). Ez a mondat eredetileg Isten visszaemlékezése volt Izráel életére, amit Hóseás által közölt: „Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat” (Hós 11:1). Azzal azonban, hogy próféciaként beteljesedik, arra mutat, hogy a Fiú azonosult a néppel, és átvette azt a szerepet, amit Isten az Ő népének szánt.

Nagyszerű az, ahogy a Fiú a népet, akiben Isten gyönyörködik és akit támogat, elkezdte újjáépíteni. A Jézusban való hit által az ember ehhez a néphez tartozhat, és így mindenkire érvényes: „…akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm”. Nagyszerű dolog hívő emberként ebben a tudatban élni!

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.). A szóláshoz bölcsesség, a fogadáshoz engedelmes lelkület kell. Ahogy mondjuk és ahogy fogadjuk az intést, az elárulja, hogy mi lakik a szívünkben. Legyünk Istennek megbízható követei, akikben gyönyörködik az Úr (13.v.).