Igehely: 1Kir 19:9-13; Kulcsige: 1Kir 19:11 „Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben.”
Borzalmasan felpörgött világban élünk. Minden és mindenki rohan, körülöttünk nagy iramban zajlanak az események.
Igehely: 1Móz 7:1-24; Kulcsige: 1Móz 7:12 „Majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre”
Az élet viharainak különös jelentőségük van hitünk fejlődésében. A Bibliában leírt viharok szimbolikus értelemben a mi helyzetünket is ábrázolják.
Igehely: Jel 21:22-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”
A mennyei Jeruzsálemnek nincs épített temploma, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. A templom a Bibliában Istennek, az Ő jelenlétének háza, az imádság háza. Ott tanították a népet Isten igéjének, törvényének ismeretére. Ott zengtek a szent énekek.
Igehely: Jóel 3:1-5 (2:28-32); Kulcsige: Jóel 3:4 „A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”
Mózesnek, Isten emberének volt a kívánsága, hogy az Úr Lelke áradjon ki minél több héber emberre (4Móz 11:24-29). Igeszakaszunk egy része bekerült Péter apostol pünkösdi prédikációjába (ApCsel 2:17-21). Pál apostol is idézett belőle (Róm 10:13).
Igehely: Ézs 30:19-26; Kulcsige: Ézs 30:26 „Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.”
Boldog Isten népének az a maradéka, akik az Úrban bíznak, és nem a híres és sokat ígérő emberekben, országokban! Még magukban sem reménykednek. Ők nem fognak nélkülözni, sírni, szomorkodni, szorongani, veszélyben forogni többé.
Igehely: Ézs 58:1-10; Kulcsige: Ézs 58:10 „Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Isten látja életünk sötét titkait, amikor böjtölés közben is a földi nyereségek növelését tartjuk a legfontosabbnak. Különösképpen abban telik kedvünk. Érte készek vagyunk másokat hajszolni, kihasználni.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?