Igehely: Mk 10:17–27 Kulcsige: Mk 10:21 „Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: «Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!»”
Mi az, ami legelőször szembeötlik ennek az embernek a viselkedéséből: Jézushoz futott, térdre borult előtte, beszélgetett vele, tudta, hogy Jézusnál nyerhet örök életet, és tőle érdeklődött efelől.
Igehely: Mk 10:13–16 „Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Megint mozgás van Jézus körül. Ezúttal gyermekeket visznek oda hozzá, hogy megérintse őket. A tanítványok persze – fontosságuk teljes tudatában, a Mesterüket megvédendő – azonnal működésbe lépnek. De az Isten országában más törvények és szokások uralkodnak, mint a világban.
Igehely: Mk 10:1–12 Kulcsige: Mk 10:7–8 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.”
Amit megtanulhatunk Jézustól: Ahol Ő van, ott mozgás van. Azt olvassuk: „Onnan útra kelve elment…” Sok fejezet kezdődik így, vagy fejeződik be hasonló kifejezéssel. Jézus úton van.
Igehely: Mk 9:49–50 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!”
„Legyen bennetek só!” – Így foglalja össze az Úr Jézus a tanítását. Vagyis nem magunkért vagyunk a világon. Küldetésünk, megbízásunk van. A keresztyén ember az élet sója, ami nem más, mint az a kilenc jellemvonás, amit az Úr a hegyi beszédben elmondott.
Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.).
Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”
Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van.
Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”
Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?