2017. szeptember 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus és a víz

Igehely: Jn 4:1-15; Kulcsige: Jn 4:10 „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”

Jézus tanításaiban gyakran megjelenik a víz, mint metafora. Többféle értelemben használja ezt a képet, amikor elvont lelki igazságokat szemléltet. A szomjas lelkű samáriai nő előtt is ezt a szimbólumot csillantotta fel. Amint fizikai értelemben a víz minden élet alapja, ugyanúgy lelki értelemben is csak Isten jelenléte adhat életet. Ahol elutasítják ezt a vizet, ott a halál uralkodik, de ahol ez kiárad, ott elkezdődik az élet csodája. A víz termővé, virágzóvá és gyümölcsözővé teszi a földet. Az Élet vize oltja epesztő szomjúságunkat. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” (Jn 7:37-39) Ez a víz folyamként árad tovább a Jézusban hívők életéből, amit Jézus a Szentlélekkel azonosít. Továbbá az evangélium is olyan, mint a víz, amely megtisztít és megszentel. „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.” (Jn 15:3) A bemerítés vize pedig a jó lelkiismeret keresését jelenti (1Pét 3:21 Károli). Meríts ma is bőven ebből a vízből, amit Jézus kínál!

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Gyászoló testvérek

Igehely: Jn 11:11-24

Nem könnyű hitébresztő szavakat mondani, vagy helyes hozzáállást tanúsítani olyankor, amikor mély megrázkódtatásban, gyászban van a testvérünk vagy mi magunk. Tehetetlenek vagyunk abban, hogy megváltoztassunk bizonyos eseményeket, de abban nem vagyunk tehetetlenek, hogy hittel fogadjuk, és hittel viszonyuljunk minden olyan helyzethez, amit elénk hoz az Úr. Mária és Márta arra számított, hogy az Úr Jézus megakadályozza majd a Lázár halálát. Mi is sokszor másképp képzeljük el a megoldást számos élethelyzetben. Számomra példaértékű az a hit, amellyel Mária befejezi panaszosan elkezdett mondatát: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Kedves gyászoló testvérem, kész vagy-e hittel fogadni az Úr döntéseit? Kész vagy-e elfogadni, hogy ő bölcs tervében nem ejt hibát, hanem mindennel azon munkálkodik, hogy kiemeljen, és távol tartson a kárhozat útjától? Megpróbáltatik bizalmunk, de nem kell félnünk, „mert akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...” (Róm 8:28a).

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.