2017. szeptember 30., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus és az állatok

Igehely: Mt 21:1-7; Kulcsige: Mt 21:3 „Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.”

Teológiai képzésem első éveiben egyik társammal elmentünk egy gyülekezetbe. Virágvasárnap volt. Szóltuk az igét, majd a végén a diakónus testvér kedves szavakkal köszöntött, és áldását kívánta életünkre: „Legyetek ti is olyan szamarak, akik az Úr Jézust hordozzátok, hogy sok szívbe bevonuljon!” Nem felejtettük el jókívánságát. Jézusnak nem voltak kedvenc háziállatai, de állatok közelségében élt. Gyakran találkozott velük a mezőn, faluban, városban, az úton, sőt még a templomban is. Talán már kora gyermekkorában megszokta a szamarat, mint leggyakoribb utazási és szállítási eszközt. Jeruzsálemi bevonulásakor is „szüksége volt rá”. Istennek gondja van az állatvilágra, táplálja őket, a madarakat és vadállatokat egyaránt. Az Ószövetségben törvény írta elő az igás állatok kímélését (5Móz 22:1-4). Jézustól megtanulhatjuk, hogy ő közvetlenül és szerényen viszonyult az állatokhoz. Még az állatoktól is lehet tanulni: „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” (Mt10:16)

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Reggelre itt az ujjongás

Igehely: Zsolt 30:2-13

Dávid gyakran tölthette éjszakáját szorongások között. Lehet, most nekünk is egy Saul miatt kell bujdosnunk vagy egy lázadó Absolon miatt kell nyugtalankodnunk. Isten gyermeke sokszor megtapasztalta már, hogy Isten vele volt a nyomorúságban. Azt is, hogy megadta a szabadulást, néha anélkül, hogy harcba kellett volna szállni. Sok mindent megenged az Úr a mi életünkben is. A földi élet tele van nehézségekkel. De az Úr hamar eljön. Ez igazi bátorítás. Vár ránk az ő csodálatos országa, ahol nem lesz többé szomorúság, nem lesz több bánat, küszködés, szenvedés. Bármelyik reggel ránk virradhat az Úr dicső jelenléte. Milyen ujjongás ez a megváltott léleknek! Nekünk nem az adja az ujjongó örömet, hogy megszabadultunk, hanem az, hogy az Úr jött közel bajunkban, ő szabadított meg. Nincs semmi és senki, aki elválaszthatna minket Isten szeretetétől. Lehet, hogy most még magas hegyként tornyosulnak körülötted a bajok, de nézz fel Istenedre! Ő nagyobb ezeknél! Dávid is ezt tette, és meg is tapasztalta, hogy segítségül jött az Úr. Megterhelt szíve új erőt kapott. Ezt a kegyelmet kínálja Urunk számunkra is minden újabb reggelen.

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!