Igehely: Jn 4:46-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
Miután a vizet borrá változtatta, Jézus visszatért Galileába, hogy újabb jelt tegyen. A Szentírásban, mint ahogyan a mennyei jegyzőkönyvben, minden feljegyzésre talál, nekünk pedig válaszolnunk kell Jézus kezdeményezéseire. Válaszoljunk élő hittel!
Igehely: Dán 4:30-34; Kulcsige: Dán 4:33a „Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.”
Nebukadneccar saját szavaival mondja el történetét.
Igehely: 2Kir 20:1-11; Kulcsige: 2Kir 20:7 „Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.”
Ezékiás király istenfélő vezető volt. A nehéz helyzetekben Istennél kereste a segítséget, de amikor béke volt, és jól ment dolga, akkor is (lásd 2Kir 18:5-6).
Igehely: 2Kir 5:8-19; Kulcsige: 2Kir 5:14 „Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké.”
Naámán pogány ember módjára kereste a gyógyulást: a királynál (ki hatalmasabb a királynál egy országban?), az általa elképzelt módszer szerint (amit, lehet, már sokszor kipróbáltak rajta, de nem használt). A próféta üzenetének csak nagy nehezen, szolgái unszolására engedelmeskedett. Javára vált.
Igehely: 2Kir 2:19-22; Kulcsige: 2Kir 2:21 „Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.”
Nemcsak mi, emberek, de a bennünket körülvevő teremtett világ bármely eleme is elromolhat, „megbetegedhet”: az állatok, a növények, az időjárás stb. Látjuk, hogy a Földön a dolgok nem mennek olyan tökéletesen, mint a teremtés után.
Igehely: 1Kir 12:31-13:10; Kulcsige: 1Kir 13:6b „Isten embere pedig kiengesztelte az Urat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt.”
Az istentelen Jeroboám keze vészjóslóan lett kinyújtva a próféta felé. Ha Isten nem avatkozik közbe, halált osztott volna. Egyik percben megölte volna az Úr prófétáját, másik percben arra kéri, imádkozzon érte, mert jó lenne ebből a fizikai nyomorúságból szabadulni.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).