Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra. Az apostolt ez nem zavarta, az evangéliumot bárhol lehet hirdetni, és az eredmény sem a fényes épülettől függ. Ugyanennek a gyülekezetnek azt írja az apostol, hogy akár színlelésből, akár szívből, de az evangélium hirdetve van (Fil 1:18). Ez a lényeg. Sőt nem is a kormányzó tért meg, hanem Lídia (valószínűleg pogány származású), egy nő. Később mégis a Filippiben lévő gyülekezet lett Pál egyik legtámogatóbb közössége (Fil 4:15). Mindez egy egyszerű helyen kezdődött.
Világíts te is ott, ahol épp most vagy!
Pap Benjámin
Menj el, és többé ne vétkezz!
Igehely: Jn 8:1–11 Kulcsige: Jn 8:11 „Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”
Az emberek akkor bánják a legjobban a bűneiket, amikor azok kiderülnek, amikor napvilágra jönnek. Ez azonban sokszor csak szégyen-bánat. Ebben a részben egy olyan nő van, akinek kiderült a bűne. De furcsa, hogy a paráznaságban részt vevő másik felet nem hozták Jézus elé. János világossá teszi, hogy a farizeusok célja csupán Jézus megkísértése volt. Jézus idejére amúgy is igen ritkán alkalmazták a halálbüntetést paráznaság esetén.
Jézus bölcsességén azonban nem lehet rést találni. Először mintha nem akart volna válaszolni, majd helyeselte Mózes törvényét azzal, hogy lehet követ dobni a vétkezőre, de csak az teheti, aki bűntelen. De ilyen nem volt köztük csak egy: Jézus. Ő pedig ennek a nőnek is kegyelmet akart adni. Végül felszólította az asszonyt, hogy többé ne vétkezzen.
Ez a nő még biztos, hogy vétkezett, de talán ilyen módon többé nem. Erről nem beszél János, de arról igen, hogy az igazak nyilvánosságra hozzák a tetteiket (Jn 3:20–21). Ezért igyekeznek, hogy a régi szerint többé ne éljenek.
Pap Benjámin
