Mindennapi áhítatok

2023. augusztus 26., szombat

Igehely: Ézs 65:17-25; Kulcsige: Ézs 65:22b „Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik.”

Isten népének jövőképéről olvastunk. Csak kapkodjuk a fejünket az olvasott áldások hallatán. Nehéz lenne elhinni is, ha nem tudnánk, ki állítja mindezt. „Mert én… teremtek” – így kezdődik a részlet. Van-e valaki Istenen kívül, aki erre képes lenne?

2023. augusztus 24., csütörtök

Igehely: Ez 47:1-12; Kulcsige: Ez 47:9 „Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige!”

Az elmúlt napokban olvasott mennyei látvány után most ismét egy különleges prófétikus képpel van dolgunk. De mit is lát Ezékiel? Látja a templomot, melynek küszöbétől víz fakad. Aztán egyre mélyebb lett a patak vize, míg végül bele nem ömlött a Holt-tengerbe.

2023. augusztus 23., szerda

Igehely: Jel 5:1-14; Kulcsige: Jel 5:13b „A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”

Gyönyörű kép tárul szemünk elé, amikor ezt a mennyei történést olvassuk. Keresnek ugyanis valakit, aki méltó, hogy odalépjen a trónoló Istenhez, hogy a kezében levő tekercset átvegye, ami az isteni igazságszolgáltatást tartalmazza.

2023. augusztus 22., kedd

Igehely: Jel 4:1-11; Kulcsige: Jel 4:2b-3 „És íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd.”

Érdekes, hogy az első dolog, ami megragadja János figyelmét a mennyben, egy trón, amelyen ül valaki. Ki lehet ő? János szájából egyszer sem halljuk, hogy a trónon ülő Isten lenne. Azonban a négy élőlény vallástétele minden kétséget eloszlat.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.