Szombat megszentelése csak a prófétának fontos?
Igehely: Jer 17:19-27; Kulcsige: Jer 17:23 „De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.”
Jeremiás korának ítéletes prófétája volt. Megdöbbentő olvasni sorait és átérezni a benne levő szeretetet és igyekezetet. Isten az utolsó pillanatban is megtérésre hívta népét Jeremiás prófétán keresztül. Sem a nép vezetői, sem a közemberek, sem a nép legszegényebbjei nem figyeltek rá. Öntelt módon bíztak abban, hogy a templom miatt nem éri őket veszedelem. A biztonságot nem az Istennek való engedelmességben látták, hanem tárgyakban. Kísértés ez minden kor emberének. Ma ezt vallásosságnak hívjuk. Ki így él vissza: be lettem merítve, nem lehet baj. Más ezt mondja: vasárnap minden alkalmon részt veszek, nem vár rám ítélet. Talán mások ezt mondják: Jézus megváltott, mit számít az, hogy mit teszek vasárnap. Jeremiáson keresztül Isten élő Igéje ma is leplezzen le bennünk minden hamis bizalmat és minden engedetlenséget és öntelt mondatot, emberi magyarázkodást. Amikor a próféták éhesen bolyongtak Jeruzsálem utcáin és nem tudták eltemetni feleségüket, gyermeküket, fájdalmasan adhattak igazat Jeremiásnak. Azonban ez már késő volt!
Pethő Albert
Mint világosság gyermekei
Igehely: Ef 5:1-8
Minden korban vannak kiemelt bűnök. Paráznaság miatt már láthattunk gyülekezeti fegyelmezést. Ostoba vagy kétértelmű beszéd miatt? A feketemunka nyerészkedés? A becsületesnek gondolt munka mikor válik nyerészkedéssé? A nyerészkedés mikor lesz bálványimádás? Minden testvér, akinek jobban megy a sora az átlagnál, nyerészkedő? Vannak olyan területei az életnek, amiket még nem gondoltunk át a Szentírás világosságában. Ránk tört a szabadság, a kapitalizmus. Szüleinknek alig voltak saját termelőeszközei. A magánvállalkozás, a magángazdaság alig volt ismert. Ők a koruk kérdéseire megadták a saját, komolyan megharcolt válaszaikat. Most rajtunk a sor! Sajnos, nem alakítottuk ki a saját munkaetikánkat. Súlyos lemaradása ez baptista népünknek és komoly adóssága az igehirdetőknek. Pál nem félt, igazi méhkasba nyúlt bele. De Isten adta a szájába a szavakat. Nem csupán ítéletet hirdetett. Rámutatott Jézus Krisztusra, a világ világosságára. Hívja a gyülekezetet megújulásra, megtérésre. Milyen kegyelem Isten gyermekének lenni és akként járni!
Pethő Albert
