2018. augusztus 22., szerda

DÉLELŐTT | 
Illés az ÚR nevére hoz dicsőséget

Igehely: 1Kir 18:20-40; Kulcsige: 1Kir 18:32 „A kövekből oltárt épített az Úr nevében, azután árkot húzott az oltár körül, amelybe két véka vetőmag is belefért volna.”

A Kármel-hegyi események megdicsőítették az Úr nevét, és szégyent hoztak a Baál nevére és az ő követőire. Nem történhetett ez másképp, hiszen: “Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek...” ( Zsolt 97:7). Illés azt akarta, hogy Isten neve megdicsőüljön a hitehagyott nép és a pogány próféták előtt. Mit tett ennek érdekében? Helyreállította a lerombolt oltárt. Emlékeztette a népet, hogy ők Az Úr népe – a 12 kő Izráel fiainak száma szerint. Elkészítette az áldozatot és imádkozott. És mindezt az Úr nevében tette, és így az Úr nevére hozott dicsőséget. A nép pedig felismerte, hogy az Úr az Isten. Igaz, hogy ezután ítélet következett. Az Úr neve szent, és ez a megtérni nem akaró embernek ítéletet jelent.

Kinek adunk dicsőséget? Hogyan szolgálunk? Hogyan végezzük a ránk bízott feladatokat? Minket látnak az emberek, vagy az Urat? Önmagunkat fényezzük? Sokszor még a szolgálatainkkal is magunk szeretnénk kitűnni. Magunknak szeretnénk egy kis dicsőséget, és várjuk, hogy az Úr tegyen csodát.

Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom. (Ézs 42:8).

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Ösztönző felelősség

Igehely: 1Jn 3:1-3

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” Az Atya az Ő egyetlen Fiát a halálba adta, hogy ezáltal minket fiaivá fogadhasson. Ez a szeretet mindenki (az egész világ) felé ki van hirdetve, de csak az lesz ennek részese, aki hittel befogadja. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” (Jn 1:12). Ez az újjászületés, vagyis az Isten családjába való születés.

Mit jelent ez? Radikális változás megy végbe gondolkodásunkban, tetteinkben, értékrendünkben, életmódunkban. A világ többé nem ismer minket, mert nincs közösségünk vele. Isten gyermekei vagyunk, hozzá tartozunk. Vele élünk közösségben, és az Isten családjába tartozókkal.

Reménységünk van, hogy meg fogjuk Őt látni, és hasonlókká leszünk hozzá. Ez a hasonulás már elkezdődött, de akkor fog kiteljesedni. Akiben megvan ez a reménység, az kész megtisztulni teljesen, mint ahogy Ő is tiszta. A mérce Jézus Krisztus.

Te kihez állítod a mércét a tisztaságban?

Minek neveztetsz? Egy vallásfelekezet tagjának, vagy Isten gyermekének? Méltóan viseled ezt a nevet?

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.