2018. augusztus 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Tisztítsa meg magát az, aki az Úr nevét vallja!

Igehely: 2Tim 2:19-21; Kulcsige: 2Tim 2:21 „Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

A mindennapi életben sokszor jól jöhet egy magas beosztásban lévő emberrel való ismeretség. Pál a világ leghatalmasabb Urával való kapcsolatáról ír. Ennek az ismeretségnek két oldala van.

1. Ismeri az Úr az öveit. Isten mindentudó, Ő tud mindenkiről, de az öveit ismeri, azokat, akiket vérén megváltott, azokkal közösségben van. Ez az „ismerni” szó egy kapcsolatot fejez ki.

2. Akiket Isten ismer – akiket Krisztus az Ő vérén megvásárolt magának, azok megvallják Krisztus nevét. Ezt a megvallást, bizonyságtevést alátámasztja az életvitel, másképpen nem hiteles. Isten neve szent. Nem lehetséges, hogy míg ajkunkon Krisztus nevét hordozzuk, addig szentségtelen életmódot folytassunk. Nem mondhatjuk, hogy ismeretségben, vagyis közösségben vagyunk vele, ha hamis módon szerzünk anyagi javakat.

Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől (1Jn 1:7). De nekünk is van felelősségünk: „akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta (1Jn 3:3)

A gazda csak az ilyen tiszta edényt tudja használni. Használható vagy-e Jézus Krisztus szolgálatában?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Valódi biztonság

Igehely: Róm 8:37-39

Hívő életünk kezdete után hamar rájövünk, hogy ez nem egy sétagalopp, inkább hasonlít egy küzdelemhez. Harc a régi természettel, a levegőbeli hatalmasságokkal, és azoknak megnyilvánulásaival. A Sátán hadat indíthat üldöztetés által, akár életünk megsemmisítésére is törhet. Ki kerül ki végül győztesen? – tevődik fel bennünk a kérdés. Hála a mi Megváltónknak, a harc végkimenetele már eldőlt a kereszten. Jézus Krisztus szeretete, amely a Golgotán kieszközölte a mi bűneink bocsánatát, egyben diadalmunk biztosítéka is. Zákeus megtérésekor mondja Jézus: „azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Minket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre. Az Ő szeretete Jézus Krisztus által úgy magához láncolt minket, hogy azt senki és semmi el nem szakíthatja. Ez valódi biztonságot ad számunkra (üdvbizonyosságot). Nem elbizakodást (Fil 2:12). Semmi sem szakaszthat el tőle, ha az Ő oltalma alatt, ha az Ő szeretetében élek. Életed legnehezebb szakaszában is kapaszkodj az Úrba, akkor általa diadalmaskodni fogsz.

Ma milyen harcaid voltak?

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?