d.e. Szabadság az elnyomottaknak – Ézs 58:3-6; Kulcsige: Ézs 58:6
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! (Ézs 58:6)
Isten rátapintott a fájó pontra: hiába az ima, böjt, önsanyargatás, ha az ember közben másokat nyomorgat.
Talán könnyebb imádkozni és böjtölni, mint más embert felszabadítani és lelkileg felemelni. Úgy tűnik ebből az igéből, hogy hajlamosak vagyunk nehéz, önsanyargató dolgokat tenni, de másokon segíteni nehezünkre esik. Ez önzésünk csúcsa.
Ki kell lépni a magunk alkotta életvezetésből, az önmagunk körüli forgolódásból, mások felé kell fordulni, akik szenvednek, robotolnak, adósok, akiknek a nyakán járom van, akiken bilincs van. Manapság nem annyira nyilvánvalók ezek a normális életet fékező alkalmatosságok, inkább a lélek van béklyó és bilincs alatt. Nézd azok szemét, akikkel ma találkozol! Hánynak nem ragyog az arca, nem csillog a szeme? Hány szomorú emberből ömlik a szó, ha megkérded, mi fáj neki? Küzdenek az emberek az értéktelenség érzésével, kisebbségi érzéssel, bizalmatlansággal, magányossággal. Ma ilyen bilincsek vannak.
Mondd ma el valakinek azt, hogy Jézus Krisztusban van szabadság, öröm, mindennapi derű! Jelenlétedben szabaduljon fel az elnyomott, közvetítsd a szabadságot, amire elhívattunk az Úr Jézus Krisztus által!
Rajtad van valami iga, béklyó? (BP)
d.u. „Menj el, a te fiad él“ – Jn 4:46-54
Az első csoda Kánában úgy történik, hogy az Úr Jézus jelen van az eseményen. Ezért hívja a királyi ember is az Úr Jézust a halálosan megbetegedett fiához. Úgy gondolja, hogy a csodához szükséges az Ő jelenléte. Az élethez azért ragaszkodunk, mert Istentől kaptuk, aki maga az élet. A földi életre nézve ez a legnagyobb ajándékunk Istentől. Ez ad értelmet minden másnak, ami körülvesz minket. Ha valaki halálosan megbetegszik, nincs az a földi kincs, amit oda ne adna az életéért. Ez az apa ahhoz jön kérésével, akiről tudta, hogy tud segíteni. Ő az egyetlen, akihez bizalommal fordulhatott, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. De Ő nem csak az életnek, az időnek, hanem a térnek is ura, ezért nem szükséges testileg is ott lennie, ahol a csodát várják. Az Úr Jézus szavának hívő apa átéli a gyógyulás csodáját, és vele együtt egész családja hitre jut. A gyógyulás ma is átélhető. Az Úr Jézus ma is várja a benne hívő, másokat is menteni akaró közbenjárókat. Hozzuk mi is hozzá testi, lelki betegeinket! (KA)
