d.e. Ajándékok Istentől – Zsolt 127; Kulcsige: Zsolt 127:3-4
Bizony, az Úr aján-déka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. (Zsolt 127:3-4)
Igénk három olyan tevékenységünkre mondja, hogy hiába, ami létfontosságú: a házépítés, a városőrzés és a kenyérkeresés. Isten áldása nélkül ezek hiábavaló fáradozások.
A Bibliában a háznak több értelme is van. Jelenti a családot (háznépet) és nemzetséget is. (2Sám 3:1; 7:16). Jézus, a Hegyi-beszéd végén megkülönbözteti a homokra épített házat a kősziklára épített háztól (Mt 7:24–27). A homokra épült ház az Isten nélküli, emberi fáradozást jelenti; ez meghiúsul. Minden emberi fáradozás hiábavaló és eredménytelen az Úr áldása nélkül (Péld 10:22).
A város olyan lakóközösséget, már meglévő értéket jelent, amely védelemre szorul. A város falán őrök virrasztottak, figyelve, hogy nem közeledik-e ellenség (Ez 33:1–6). Az erős ellenségtől csak az Úr tudja megőrizni a várost, az emberi erő nem elég. Hogy elég élelmünk van, az nemcsak szorgos munkánk jutalma, hanem Isten ajándéka: mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Tévedés lenne úgy értelmezni ezt az igét, hogy mi csak alszunk és álmodunk, és eközben Isten minden jóval megajándékoz. (Péld 6:9-10; 24:33) Ellenben állítja, hogy: „Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik...” (Préd 5:11 v.ö. Mk 4:26-28). A gyermekáldást Isten tudja adni vagy megtagadni (1Móz 30:2). Izráelben a gyermeket jutalomnak tartották, a gyermektelenséget csapásnak, büntetésnek (1Móz 20:18). „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” A népes család éppen úgy védelmet jelentett, mint a nyilak a tegezben. Ha valakit ellenségei hamis vádakkal támadtak meg a város kapujában, meg tudták őt védeni a felnőtt, erőteljes fiak.
Ki kap ajándékokat Istentől? Aki megérdemli? A kiválasztás nem érdem szerint történik. (5 Móz 7:7-8) Isten mondja hűtlen népének: „Szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom.” (Hós 14: 5 Károli ford.)
Érdemtelenül, ingyen szeretetből kapjuk Isten ajándékait! Szeresd őt ezért mindennél jobban! „Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.” (Péld 8:17) Mit mondanak, és mit tesznek a megajándékozottak? Illemből, vagy szíved melegével teszed? (NI)
Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy az Úr tanítása szerint tudjuk nevelni gyermekeinket – Ef 6:4
Bibliaóra: A gyermeknevelés felelőssége – Bír 13:1-14 (Aranymondás: 1Tim 4:16)
d.u. A béketeremtő bölcsesség – Jak 3:13-4:3
Amikor Isten a huszonévesen királlyá lett Salamonnak felkínálta, hogy kérjen, amit akar, ő nem gazdagságot és dicsőséget kért, hanem bölcs szívet. Nem okosságot kért, hiszen az olyan adottság, amely több-kevesebb mértékben velünk születik. Nem is tudást, hiszen a tudás az az ismeretanyag, melyet tanulással el lehet sajátítani. A bölcsesség azonban nem velünk született tulajdonság, nem is sajátítható el, hanem ajándék. Isten ajándéka, és Ő annak adja, aki már látja, hogy nincs bölcsessége, és ezért kéri azt Istentől.
Olyan kedves Jakab levelének az elején, ahogy Isten üzeni, hogy Ő készségesen és szemrehányás nélkül ad bölcsességet annak, aki tőle kér. Nem szid le előtte, nem csodálkozik, hogyan lehetek ennyire bölcsesség nélküli. Isten tudja leginkább, hogy mindnyájan bölcsesség nélkül születünk, és csak tőle kaphatunk bölcsességet. Ezért annak az embernek, aki kéri, szemrehányás nélkül adja. Az ilyen ember pedig képes lesz különbséget tenni az Isten szerinti jó és rossz között, és képes lesz újra és újra azt választani, ami Isten szerint jó.
Kijelölt igénkben kétféle bölcsességről olvastunk: „felülről” jövő bölcsességről, és arról, amely nem felülről jön. Ez a fajta „alulról” származó, nem is igazán bölcsességnek nevezhető valami (inkább ravaszság, huncutkodás, ügyeskedés) „földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” (15-16 v.).
Az Istentől származó bölcsesség jellemzőit is elénk tárja mai igénk. Jakab apostol nem részletezi, csupán felsorolja őket. Ismételjük hát mi is át e hét jellemvonást: először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, ugyanakkor engedékeny (vagyis mindig tekintettel van a másikra). Azután ez a bölcsesség teljes irgalmassággal és jó gyümölcsökkel. Végül két dolgot említ Jakab apostol, ami nem jellemző a felülről való bölcsességre: nem részrehajló és nem képmutató. A felsorolást olvasva észrevehetjük, hogy a végén valójában visszaérkeztünk az elejéhez, hiszen ami nem képmutató, az valójában tiszta, vagyis egyenes, becsületes.
Mivel Jakab apostol levele a gyakorlati keresztyén életre helyezi a hangsúlyt, megérthetjük, hogy a felülről jövő bölcsesség nem egy szépen hangzó elmélet, hanem a hívő ember mindennapi életében megmutatkozó valóság. Olyan valóság, mely nyilvánvaló a körülöttünk élők számára, és amely a békességet munkálja a gyülekezetben is, a viszálykodással, széthúzással, önzéssel és szeretetlenséggel szemben. (HF)
