d.e. Felment a mennybe – Mk 16:14-20; Kulcsige: Mk 16:19
Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. (Mk 16:19)
Az Úr Jézus Krisztus mennybemenetele szükséges és természetes következménye volt halálának és feltámadásának. Halála, amely engesztelés volt a világ bűneiért, kivezető kapu volt a földi létformából. A mennybemenetel által az örökkévaló Fiú, a láthatatlan Isten képe, és elsőszülött minden teremtmény közül, elfoglalta az őt megillető helyet (Kol 1:15, 17).
Az Úr negyven napon át megjelent tanítványainak és beszélt velük. Többet nem szólt a világhoz, sem e világ fejedelmeihez, csak kizárólag azokhoz, akik mellette maradtak szenvedéseiben. Márk evangélista röviden fogalmazza meg a nagy misszióparancsot. Kitér Krisztus szavaira, amelyben a bemerítés és üdvösség kölcsönhatását fogalmazza meg. Szól azokról a csodákról, a jelekről, amelyek majd konkrétan le vannak írva a Cselekedetek könyvében. Mindez Krisztus és a tanítványok társalgásának részét képezték. Az Úr Jézus Krisztus felvitetett a mennybe. A tanítványok nézték, amint felemelkedik szemük láttára, egyre feljebb, míg felhő takarta el szemük elől. Még felfelé nézve álltak, amikor angyalok álltak meg mellettük: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” (ApCsel 1:11). Nem volt messze a menny a tanítványoktól, mint ahogy tőlünk sem. (KÁ)
Imaáhítat: Magasztaljuk a mennybe ment Jézust! – ApCsel 7, 55-56
d.u. Uram, hova mégy? – Jn 13:31-36
Az Úr Jézus világosan beszél tanítványainak mennybemeneteléről, és úgy mutatja be, mint egy olyan eseményt, ami számukra is fontos. Földön járta idején elvégezte az Atyától rá bízott feladatot. Abban, hogy elmegy, reámutat ennek áldására és a tanítványok feladatára. Rájuk bízza azt, hogy amit ő elkezdett, a tanítványok tovább folytassák.
Az Úr Jézus életében megdicsőítette az Atyát, és küldetését elvégezve visszatér hozzá. Tanítványai elmondják Jézusnak, hogy nem tudják hova megy. Az Úr Jézus elmagyarázza, hogy még egy kevés ideig velük lesz, de aztán elmehetnek oda, ahova most ő elmegy. A hátrahagyott tanítványoknak Jézus feladatot is hagy és a szeretet parancsát. Bár szerettek volna elmenni az Úr Jézussal, akkor még nem lehetett.
Mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus hol van, és mit tesz most: uralkodik, esedezik érettünk és vár bennünket. A nagy kérdés az, hogy én odamegyek-e, ahol ő van. Ha elvégzem a feladatot, ahogy ő elvégezte, dicsőséget szerzek Istennek az életemmel, és teljesítem a szeretet parancsát az ő vére érdemében, bizonyosságom van, hogy ott leszek majd vele örökké. (PL)
