Május 20 – Szombat

d.e. Az értelmet is mozgásba hozza – 1Kor 14:15-20; Kulcsige: 1Kor 14:15

Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (1Kor 14:15)

Az elolvasott igében egy időtálló alapelv van, amit annak idején a címzettek nehezen vettek be: imádkozni és énekelni lélekkel és értelemmel.

Mert vannak módok, amivel a mai napig az emberi értelmet ki lehet iktatni. Mert, amikor alszunk, például, akkor az agyunk is pihen: ki van kapcsolva az értelem. 

Ez az alapelv időst és fiatal egyaránt arra szólít fel, hogy énekeljünk lélekkel és értelemmel is. A hívők éneklése Istennek szól, értelmes, belső valónk jut benne kifejezésre: benne van mind az értelem, az akarat, és az érzelem. A keleti, titokzatoskodó lelkigyakorlatok egyike éppen az értelmet kizáró ismételgetés. Nem az ismételgető kérést, vagy éppen dicsőítést jegyzi meg jobban Isten. Őt az ilyen nem ejti rabul. Nincs szó sem ritmusról, sem táncról, sem lejtegetésről, de még hangszerről sem. A lényeg az, hogy a keresztyének éneklése nem testben (testiesen) történik, hanem lélekben, szellemben és igazságban szól.

1. Mi melyik énekfajtát kedveljük jobban?

2. Kinek kell az éneklésünknek tetszenie? (KÁ)

 

d.u. „A szeretet által munkálkodó hit” – Gal 5:1-12

Pál apostol ebben az írásában szeretné megóvni a hívőket attól, hogy megosztott gondolkodásuk legyen a törvény és kegyelem viszonyáról. Kegyelem által kaptunk Krisztusban szabadságot, és ez elég arra, hogy ne kelljen semmit hozzátenni ahhoz, hogy üdvözüljünk. Ha Krisztus megszabadított, akkor ez legyen elégséges, és ne kötelezzük el ismét magunkat olyan emberi törvények betartására, amik nem Istentől vannak, és nem tesznek szabaddá.

Ha újra szolgájává válok emberi rendeléseknek, fennáll az a veszély, hogy azt a kegyelmet, ami igazán megmenthet, félreteszem. Két eszköz nem végezheti el ugyanazt a munkát az életemben, vagyis az igazi szabadságot nem hozhatja a törvény is, a kegyelem is. Ha a törvényre támaszkodom, nincs igazi szabadságom, ha a kegyelemre hagyatkozom teljesen, Krisztus ígérete szerint, csak akkor van teljes szabadságom.

A törvény külsőleg próbál segíteni, a kegyelem pedig belülről. Ha Krisztus által kegyelem van az életemben, és igazi szabadságot nyertem, akkor a legfontosabb az lesz, hogy a szeretet által munkálkodó hit a kegyelem gyümölcsét teremje az életemben. (PL)