d.e. Maradandó eredmény – 1Kor 3:6-15; Kulcsige: 1Kor 3:14
Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni. (1Kor 3:14)
Pál apostol rövid, szemléltető leírása arról, hogy a hívő ember kifogástalan építőmester kell, hogy legyen – mint Isten munkatársa – és nem romboló, eszembe juttatja az Úr Jézus Krisztus hegyi beszédének utolsó gondolatát: Aki hallja Jézus tanítását, és meg is cselekszi a hallottakat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát. (Mt7:24)
Mivel egyre gyakoribb napjainkban a társadalmi, lelki, gazdasági, politikai cunami, hát nem mindegy, hogy az ember a hitét mire építi. Sokan csalódottak. Eltántorodtak, mivel a fundamentum nem az Úr Jézus volt. Megfontolás nélkül homokra építették házukat, így eleve meg voltak számlálva a napjai. Aztán az se mellékes, hogy milyen anyagból készül a ház. Aki spórolni akar, az kegyetlenül ráfizet ama napon. De az, aki a drága dolgokat építi be, hogy lelki háza szilárdan maradjon, az jól teszi, mert az Atya a legdrágábbat áldozta fel értünk: Fiát, az Úr Jézus Krisztust.
Mi az, amit napjainkban a lelki ház építésekor kispórolnak, és emiatt ott van az összeomlás veszélye? Milyen tanácsokkal lát el erre nézve a Biblia? (DZ)
d.u. „Aki megveti felebarátját, vétkezik” – Péld 14:19-277
Az ember szívesebben barátkozik olyannal, akitől kaphat, mint olyannal, akinek adnia kell. A Példabeszédek könyve szerint pénzzel sok barátot lehet szerezni, sőt még igazságot is az ítéletben. A szegényt viszont a barátja is gyűlöli. Isten népe között azonban nem kell így lennie. Sokszor jogot formálunk arra, hogy megvetéssel beszéljünk emberekről, népekről, kultúrákról. Ilyenkor mindig a magunkét tartjuk feljebbvalónak. Végignézted már, amikor a fiúk focicsapatot választanak? Már mindenkit beválasztottak, végül marad egy páratlan gyerek, „a szerencsemalac”. Láttad már az arcát? Hát az önbecsülését? Ézsaiás próféta szerint az Úr Szolgája megvetett volt, és az emberektől elhagyatott (Ézs 53). A megvetés azt is kifejezi, hogy nincs rád szükség. Te vagy az utolsó, akire gondolnánk. Akivel így bántak gyermekkorában, rengeteg gátlást halmozott fel lelkében. Isten az a szobrász, aki a félredobott márványdarabból is remekművet tud faragni. Megfontolatlan magatartásunkkal azonban hosszan gyógyuló sebeket tudunk okozni. (KB)
