d.e. Teremt – Jób 33:1-33; Kulcsige: Jób 33:4
Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. (Jób 33:4)
E rész olvasásakor tekintsünk el attól, hogy ezt Elihú Jóbnak mondja. Olvassuk úgy, mintha minden egyes szava minket célozna meg. Mit tesz Isten? Teremt. Ő az, aki megteremtett minket, és ő lehel belénk életet is. Fizikailag mindent megad a létezéshez. De nemcsak létünket köszönhetjük neki, az újjáteremtés csodáját is ő teszi.
Újjáteremtő munkájának része összetöretésünk. Sok esetben ezt úgy teszi, hogy elvesz tőlünk dolgokat. Elveszi azt, amiben a leginkább hittünk, amibe a legjobban kapaszkodtunk: erőnket, egészségünket, tartóoszlopainkat. Amikor a legszerencsétlenebbnek érezzük magunkat, akkor szelíden azt mondja, hogy ő így is szeret. Fiában odajött, ahol mi vagyunk, és kihoz minket abból a sírgödörből, ahova nélküle csúsztunk. Mihez kezdünk ezzel a kegyelemmel? Ha még a sírgödörben vagy, miért nem hívod segítségül őt? Ha tiéd az új élet, akkor nem kellene, hála daloljon a szívedben Isten felé? Nem kéne ezt a dalt a környezeted is hallja? (NI)
d.u. Vezesd, Uram, vitézeidet! – Jóel 4:9-11 (3:9-11)
Egy teológiai tanár tanította, hogy minden bibliai könyvnek van egy központi szava, egy központi kifejezése. Ezt keressük meg, mert e köré van építve az egész üzenet. Ha Jóel könyvének a központi igéjét vagy üzenetét nézzük, akkor az igében többször találjuk ezt a kifejezést: az Úr napja. Jön az Úrnak nagy napja. Ebben a könyvben az a csodálatos, hogy nemcsak az ítéletre van vonatkoztatva, hanem a kegyelemre is. Azt látjuk itt, hogy Isten népének végérvényes megváltása és Isten ítélete a föld népei felett teljesen összetartozik. Isten az ítéletet a Jósáfát völgyében tartja. A Jeruzsálem közelében lévő völgy jelképes neve Jósáfát királyra emlékeztet, aki egy csodálatos megmenekülést élt át, ahogyan Izráel népe a Vörös-tengernél. Az ítéletben pedig maga az Úr vezeti vitézeit. A népek feletti ítéletben nem csak az Isten népe ellen elkövetett jogtalanság viszonzásáról van szó, hanem sokkal inkább Isten és az Ő tisztelete megvetésének megtorlásáról. Dicsőítsük az Urat, mert nem csupán saját szentségét nem hagyja lábbal tiporni, de megvetett és üldözött népének is igazságot szolgáltat! (HF)
