d.e. Ezékiás imádsága – 2Kir 19:15-19; Kulcsige: 2Kir 19:19
De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten! (2Kir 19:19)
Hajlamosak vagyunk szkeptikusan tekinteni a bajban elmondott imákra, fogadalmakra, hisz a nyomorúságban még az ateista is Istenhez kiált.
Az Úr bölcs akarata szerint válaszol ezekre az imákra is, és javunkra fordíthatja a nyomorúságot. Ezékiás imádsága nem egy hirtelen felkiáltás, hanem az Istennel való kapcsolat, a helyreállított istentisztelet, istenkeresés folytatása. Ezért nem pánikol be, elismeri az Úr egyedüli szabadító hatalmát. Nem öncélúan kéri a szabadulást, hanem Isten dicsőségét növelendő. Nagy leckéje ez az imádságnak, mikor többé nem elsősorban az én kéréseim, az én szabadulásom, az én gyógyulásom, hanem Isten dicsőségének keresése motivál. Ha pedig ez így van, Isten neve megdicsőül, bárhogy is válaszol az imára. S hogy mi lesz velem? Boldogságot okoz, ha Ő megdicsőítheti nevét. Ezékiásnak Isten szabadítással válaszol. Ma sem változott az Ő hatalma!
Milyen motivációval imádkozol?
Hogyan tapasztaltad meg Isten hatalmát az életedben? (VB)
d.u. Úgy lesz, ahogy megmondta – ApCsel 27:9-26
Pál, nem a saját hibájából került ebbe a veszélyhelyzetbe, hanem mások döntése alapján. Ezért még inkább számíthat az Úr segítségére. Isten megmenthet olyan embert is, aki a saját hibájából kerül veszélybe, de azért ezt ne tartsuk magától érthetőnek, csupán kegyelmi állapotnak. Az apostol fogságban van és Rómába viszik, hogy a Császár elé állhasson ítéletre, mivel római polgár. A vihar miatt kétséges lehet a megérkezése, de az Úr biztosítja az út sikeréről. Az, hogy Isten oltalmában van valakinek az élete, nem jelenti azt, hogy háborítatlan nyugalom veszi körül. Ugyan úgy átél veszélyeket, csak az Úr garantálja a megmaradását. Sokan megelégszenek a veszélyek között emberi segítséggel is, nem igénylik az isteni beavatkozást. Vagy talán kétséges számukra, hogy mit jelentene az Ő beavatkozása? Igen, csak azok bizonyosak abban, hogy Istennél van a legjobb kezekben az életük, akik ismerik az Urat, mert neki szolgálnak. E nélkül az ismeret nélkül, valóban félő az Úr közelsége. Pedig nem csak megengedi a próbatételt, hanem a kimenekedést is megadja mindig. Ezért mer róla beszélni Pál! (TB)
